Ha a vidékről, vidékfejlesztésről beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül a klímaváltozásra utaló jelenségek és az azokkal foglalkozó tanulmányok mellett, hiszen a mezőgazdaság - mint alapanyag- és élelmiszertermelő ágazat - az arra épülő feldolgozóipar, és a vidék alternatív jövedelemszerzési lehetőségeinek többsége egyaránt klíma- és időjárás-függőek.

A klímaváltozás jelei

A legutolsó jégkorszak után a légköri széndioxid koncentráció 270-280 ppm körül stabilizálódott, s a 18. század végéig nem is változott. Majd elkezdődött az ipari forradalom, és a fosszilis energiahordozók (szén, olaj, földgáz) óriási mennyiségét égették el (1950-ben 1.612 millió tonna szén jutott a légkörbe, 2003-ban pedig 6.999 millió tonna). Mindez CO2-kibocsátással járt, ami a légkörbe került. Kétszáz év alatt egyharmaddal nőtt a széndioxid mennyisége a légkörben, napjainkra elérte a 380 ppm-et, s ez magasabb érték, mint az elmúlt 20 millió évben bármikor. Mindezzel párhuzamosan emelkedett a Föld felszínének átlaghőmérséklete (Láng, 2005).

A világ tudósainak döntő többsége egyetért abban, hogy megkezdődött a globális felmelegedés időszaka. Nemzetközi adatok szerint 1950 és 2003 között a Föld felszínének átlaghőmérséklete 13,87°C-ról 14,52°C-ra növekedett. A folyamat nem állt meg, a légkörben meredeken emelkedik az üvegházhatású gázok aránya (szén-dioxid, metán, nitrogén-oxid stb.). Magasabb a hőmérséklet (a legmelegebb tíz esztendő 1990 utánra esik), melegednek a tengerek, olvadnak a gleccserek, gyakoribbak az erdő- és bozóttüzek, csökkennek az állóvizek felületei, tartós aszályok és helyenként özönvizek jelennek meg. Csak Európában, 2002-ben az áradások 16 milliárd dollárnyi kárt okoztak. A hegyi patakok elapadnak, korábban tavaszodik és virágoznak a növények, későbbiek az őszök, változnak az élőhelyek és a madárvonulások, vándorolnak a gyomok, a kórokozók, és ami mindenkit közvetlenül érint, 2003-ban Európában 26 ezer ember halálát a hőségnek tudták be. A helyzet további romlása várható, ami a fenntarthatatlan fejlődés jele. A globális éghajlat változása a legutóbbi száz évben nagyobb mértékű volt, mint amire az elmúlt hatszáz évben történt ingadozásából következtetni lehet (Salma, 2006).

A viták ma már arra koncentrálódnak, hogy a globális felmelegedés csupán természeti jelenség-e, vagy pedig antropogén hatások következménye is. Valószínű, hogy mindkét tényező együttesen érvényesül, és kölcsönösen felerősítik a hatást (a 20. század elején 1,2 milliárd ember élt a Földön, a század végén több mint hatmilliárd - emiatt is felerősödtek az antropogén tényezők). A globális felmelegedés következménye a szélsőséges meteorológiai események számának és intenzitásának növekedése, ami a globális vagy regionális klíma megváltozását eredményezheti. A kedvezőtlen meteorológiai és környezeti események pénzben is kifejezhető káros hatásai számottevőek. Az információk nem teljes körűek, de valószínű, hogy Magyarországon - több év átlagában - a károk, a szükséges védekezés és a helyreállítás költségeinek éves összege eléri a 150-180 milliárd forintot, ami megközelíti a GDP 1%-át. A globális felmelegedés azzal járhat, hogy bizonyos szélsőséges jelenségek gyakoribbá, intenzívebbé válhatnak, és a károk mértéke jelentősen megemelkedhet. Ezen kívül vannak még közvetett, időben elhúzódó és pénzben nem, vagy nehezen kifejezhető káros hatások is, elsősorban a humánegészségügyben, valamint a természeti környezetben (VAHAVA-jelentés, 2006).