Ebben a fejezetben a tervezés legfontosabb módszereit tárgyaljuk.

Kutatások másik része az úgynevezett primer kutatás (Tomcsányi P., 2000), amikor terep-munka során közvetlen információkat gyűjtünk. Ez települések, térségek megismerését, az ott zajló folyamatok bemutatását, interpretációját jelenti. A terep megismerése során a következő menetrendet követhetjük:
1. terepbejárás, helyzetelemzés
2. statisztikai adatok elemzése
3. interjúkészítés (önkormányzat, vállalkozók, civil szervetek, magánszemélyek)
4. javaslatok közös kidolgozása (helyi szereplőkkel együtt, falugyűlés)
5. tanulmány, pályázat készítés (interpretáció)

A kutatásoknál általában kétféle adatgyűjtési technikát különböztetnek meg: kvalitatív és kvantitatív technikát. A vidékfejlesztésben, települési koncepciók elkészítésekor mindkét technikának, módszernek nagy jelentősége van, egymást kiegészíthetik.
A statisztikai adatok általában a helyi önkormányzattól, esetleg statisztikai hivatalból beszerezhetők, bár pontosságuk, aktualitásuk gyakran megkérdőjelezhető.

A helyi társadalmak, a helyi kultúra és gazdaság megismerésére használt adatgyűjtési technikákat Letenyei (2005) a következő módon osztályozza, annak megfelelően, hogy mennyire kvalitatív illetve kvantitatív a gyűjtés jellege:
1. Mennyire strukturált az adatgyűjtés, azaz pontosan meghatározzuk-e, hogy milyen  adatot és információt gyűjtünk?
2. Hány alanyt (hány embert, vállalkozást) lehet az adott technikával megkeresni,  sok vagy kevés megkérdezettről lesz adatunk?
3. Mennyire „terep-specifikus”, azaz csak az adott településre/térségre érthető  eredményeket kapunk, vagy más településekkel összehasonlítható adatokat gyűjtünk?
4. A kutató mennyire van közel a terephez, részt vesz-e személyesen az  adatgyűjtésben?

Egy kutatás annál inkább kvalitatív, minél inkább terephez igazodik, a kutató maga végzi személyesen, ami általában be is határolja a megkérdezhető adatközlők körét és számát.

Egy-egy település megismerésére az antropológusok és szociológusok által jól ismert és használt résztvevő megfigyelés módszerét használhatjuk. A módszert eredetileg az ismeretlen népcsoportok kultúrájának és társadalmának tanulmányozására dolgozták ki antropológusok. A módszer azonban alkalmas a mai társadalom és helyi gazdaság megismerésére is, helyi társadalmak, kistérségi vagy települési lakóközösségek vizsgálatakor, elsősorban a kutatások kezdeti szakaszában. Az ilyen kutatásnak fontos eleme, hogy a kutató magát „felfedezőnek” tekinti, a terepet pedig „ismeretlennek”. Természetesen tájékozódni kell a leendő helyszínről, azonban fontos, hogy a terepre érkezve a kutató félre tudja tenni korábbi ismeretei, tapasztalatait és előzetes koncepciók nélkül tudjon saját tapasztalatokat, személyes élményeket gyűjteni. A megszerzett információkat is rugalmasan kell kezelni, és bátran félre kell tenni a régi értelmezéseket és újakat találni a helyükre, ha a korábbi tapasztalatok félrevitték. A résztvevő megfigyelés végső célja az interpretáció, amikor az összegyűjtött tapasztalatokat és azok személyes értelmezését a kutató lefordítja a szélesebb közönség részére (Letenyei L., 2005).

A résztvevő megfigyeléseket nagyon jól kiegészítették a terepen készített strukturálatlan interjúk, amelyek a két beszélgető kapcsolatán alapulnak, a két fél között bizonyos interakció jön létre. Solt O. (1998) szerint az interjú olyan előre megtervezett, bizonyos adott kérdésekre választ váró beszélgetés, amelyik a megkérdezett személyiségének vagy az adott interjú tárgyának mélyebb megismerését szolgálja. Az interjúknál használhatunk interjútervet, ez azonban nem a kérdezés sorrendjét határozza meg, hanem annyit jelent, hogy az interjútervben szereplő kérdések mindegyikére választ szeretnénk kapni az interjú folyamán. A kérdések egy részét nem is érdemes "direktben" feltenni, mert az előbbi definícióból következően azokra direkt módon nem lehet válaszolni. Gyakorlatban is tapasztaltuk, hogy az interjúkészítésnél mennyire lényeges a kérdező személye. Általában a megkérdezettek ugyanúgy elvárják, hogy a megkérdező őszintén beszéljen magáról, ahogy a kutató is az interjú során valós, őszinte válaszokat feltételez. Az interjúkészítés előtt a kutatónak világosan el kell magyaráznia azt, hogy honnan jött és mit akar.
A mentális térképezés módszerét egyaránt használják az antropológusok, szociológusok, térképészek és alkalmazott településkutatók a terület, mint környezet egy vagy akár több személy általi, annak saját szemszögéből történő bemutatására. Hasonlóan alkalmazható kis- és középvállalkozások, önkormányzatok irányítási rendszerében a problémák felmérésére, új fejlesztéseket megelőző helyzetértékelésre (pl. ökotérképezés). A mentális és kognitív térképezés fogalmát szinonimaként használtuk. Mivel a módszertan alapjai még kidolgozás alatt állnak, mi is kísérleteztünk: így kezdetben a szabad térképrajzoláson alapuló adat-felvételezéssel próbálkoztunk, majd áttértünk a kész térképekből kiinduló adatfelvételekre.

A kutatás során arra kértük a megkérdezett személyeket, hogy a már létező térképekbe a rajzolják be a számukra fontos eligazodási, tájékozódási pontokat, a különböző falurészeket, a számukra gazdaságilag (itt elsősorban a mezőgazdaságra fókuszáltunk) kiemelkedő területeket. Az így kapott térképek később a vidékfejlesztési projekteknél jól hasznosultak, hiszen ezeken az ábrákon a helyi lakosok számára fontos falurészek és azok esetleges hiányosságai is megjelentek.

Az adatgyűjtést követően az adatok feldolgozására használható módszereket a vállalati gazdaságtan és marketing szakemberek már régóta használják, némelyiket pedig a pályázatok kapcsán szinte kötelező módszertanként javasolják a vidékfejlesztésben. Az első lépés minden esetben a helyzetfelmérés/értékelés (STEP, SWOT elemzéssel), majd ezt követi valamilyen stratégiai elemzés (Problémafa-célfa, Logikai keretmátrix alkalmazásával).