Bár az eddig leírt többféle módszer is sikeresen alkalmazható a vidéki területek helyzetelemzésére, az Európai Unió Strukturális Alapjaihoz kapcsolódó pályázatokban előszeretettel kérik a problémafa-célfa kettősének meghatározását és használatát.
A módszer lényege, hogy az elemzés során először azonosítja a megoldásra váró problémákat, azaz azokat a negatív állapotokat fogalmazza meg, amelyeken a kistérség változtatni kíván (ez a munka többek között a STE(E)P- és a SWOT-analízissel is elvégezhető), majd azok hierarchiájának meghatározásával feltárja az ok-okozati összefüggéseket. A problémák elemzése során végig kell gondolni, hogy melyik az ok és melyik annak következménye, s ez hierarchikus rendszerbe helyezhető. Amennyiben a felmerült problémák nincsenek egymással ok-okozati kapcsolatban, egymás mellett ábrázolhatók (és bízhatunk abban, hogy a „fa” terebélyesedése során előbb-utóbb valamelyik szinten összeérnek).

Az alábbi ábrákon egy kistérség falusi turizmusának fejlesztéséhez készült probléma- és célfát mutatjuk be.

Természetesen egy komplex vidékfejlesztési program kidolgozásánál az összes „lábat” részletesen elemezni kell, egy konkrét kistérség esetében pedig ezek speciális problémákkal és célokkal egészülnek ki.

Példánkban feltételezzük, hogy az elmaradott vidéken elterülő település sem a lakosság, sem a befektetők, sem pedig a turisták számára nem bizonyul vonzónak. S milyen problémák vezettek az elmaradottsághoz? Hiányzik, vagy ha van is, alacsony színvonalú a helyi gazdaság (hiányoznak a szolgáltatások, nincs helyi ipar, a mezőgazdaság hanyatlik), a természeti környezet pusztuló képet mutat (részben a nem működő mezőgazdaság miatt is) és az ott élők életminősége rossz. Ha tovább vizsgáljuk az okokat, felfedezhetők (és tovább elemezhetők) azok a problémák, amelyek a kedvezőtlen helyzet kialakulásához vezettek. A példánkban a lakosság kedvezőtlenné váló életminőségéért az alternatív jövedelem hiányától a helyi önszerveződés gyengeségén át az elszigetelt kezdeményezésekig több jelenség is okolható.

Az ok-okozati elemzés, a problémafa „felépítése” után „nincs más dolga” a tervezőnek, mint hogy megalkossa annak tükörképét, a célfát: a negatívumokat eredményekké fordítva ábrázolja a problémák megoldását.

A célkitűzések egymásra épülése eszköz-eredmény összefüggést eredményez. A célok megfogalmazása ebben az esetben egy kívánatos, jövőbeli állapot meghatározását jelenti, még az elvégzendő konkrét tevékenységek meghatározása nélkül.

Példánkban az alternatív jövedelemszerzési lehetőség bővítését, az idegenforgalom fejlesztési lehetőségét dolgoztuk ki bővebben: a fejlesztési célok közé a falusi szálláshelyek bővítését és szolgáltatásainak fejlesztését, a falusi turizmushoz kapcsolódó egyéb termékek, szolgáltatások fejlesztését, marketingjét és a falusi vendéglátók oktatását célszerű beemelni. Ezzel a fejlesztéssel párhuzamosan végezhető az agrártevékenységek diverzifikációja, javítható a mezőgazdasági termékek marketingje vagy bővíthetők a kézműipari tevékenységek.

A célfa felépítése után választható(k) ki az(ok) a megoldási változat(ok), amely(ek) a továbblépéshez vezethet(nek).