Hazánk településszerkezete és ezzel összefüggésben a jelenleg érvényben lévő közigazgatási szerkezet részben hosszú történelmi folyamat eredménye (pl. mezővárosok, hajdúvárosok létrejötte, a tanyák kialakulása), részben pedig tudatos politikai, közigazgatási munka eredménye. Ezek a múltbéli folyamatok önmagukban is több könyvet megtöltő szakirodalomban követhetőek nyomon, ezért a következő fejezetben csupán a jelenlegi állapot ismertetésére szorítkozhatunk.

A települések száma, a népesség aránya

Magyarországon a 2003. évi adatok alapján 3 145 településben éltek emberek (2007. január 1-én ez a szám 3 154 volt). A magyarországi településszerkezetre jellemző, hogy a települések mintegy harmadát kitevő úgynevezett törpetelepüléseken (amelyben az ott lakók száma nem éri el az ötszázat) mindössze a hazai lakosság alig három százaléka él. Ugyanakkor az emberek csaknem harmada csupán kilenc nagyvárost választott lakóhelyéül. Ez az arány még szemléletesebben érzékelhető a következő ábrán, amely a magyarországi lakosság össznépességének településkategóriánkénti megoszlását mutatja.

A kördiagramon jól látszik, hogy az ország 1 708 (1 000 fő alatti lakónépességű) kistelepülésén mintegy 700-800 ezer ember él, míg a már említett kilenc nagyvárosban csaknem hárommillióan laknak. A települések többsége közigazgatási szempontból község, míg 2007. januárjában 289 település (és a fővárosi kerületek) birtokolta a városi rangot  (NFÜ, 2007). Ezek az adatok nem csupán a népességeloszlás szempontjából érdekesek, hanem – mint a későbbiekben szólunk róla – a különböző intézményrendszerek (pl.: falugondnoki hálózat) és a támogatások szempontjából is döntő jelentőségűek.

A következő ábra a kistelepülések területi eloszlását szemlélteti.

A térképen jól látható, a 2 000 fő alatti települések magas aránya a Dunántúlra és Észak-Magyarországra jellemző. A figyelmes szemlélőben hiányérzet támad, ha a Bács-Kiskun megyei, vagy a kelet-magyarországi részre veti a szemét, hiszen ezek közismerten tanyás vagy bokros területek, és ez nem tükröződik a térképen. Ennek az az oka, hogy a tanyás külterületeken élő családokat a közeli község közigazgatásán belül tartják nyilván, így azok lélekszámát gyarapítják.