Keresés

Bejelentkezés

tamop

TÁMOP


Címlap Oktatás Vidékfejlesztési e-learning Az élelmiszer és az üzlet
Az élelmiszer és az üzlet Nyomtatás E-mail
Tartalomjegyzék
Az élelmiszer és az üzlet
Funkcionális élelmiszerek
A perspektivikus termékek
Táplálkozásunk és az élelmiszerbiztonság
A francia paradoxon
Smoothie, a tökéletes gyümölcsital
Umami, az ötödik íz
Ketchup-sztori
Ethno-food és oltalom alatt álló termékek
Címke, állítás (claim), ígéret
Három siker-sztori: a tortás-néni, a Bionade és a Prosecco

A fogyasztói attitűd napjainkban végbemenő változása befolyásolja a vidékfejlesztési koncepciókat is. A fogyasztói szokások elsősorban a divat, a demográfiai, a gerontológiai és a gender változások miatt módosulnak. A legfőbb tényező a magyar társadalom elöregedése, az ettől és a világdivattól is erősödő egészségtudatos táplálkozás.

A nők társadalmi szerepének változása és az otthoni főzési tudomány eltűnése szintén megváltoztatja az élelmiszervásárlási szokásokat és az ehhez remélhetőleg alkalmazkodó mezőgazdaságot. Két párhuzamos irányt látunk kibontakozni; a biotermékek és a dúsított élelmiszerek fogyasztása iránti érdeklődést. Az első pillantásra ezek két különböző lakossági réteget érintenek. A bioélelmiszerek fogyasztói az ökológiai gazdálkodás környezet- és egészségtudatos támogatói, alternatív, a szerintük túl gyors ütemben modernizálódó társadalomhoz képest inkább konzervatív emberek, a genetikai módosítást következetesen elutasítják. A dúsított vagy funkcionális élelmiszerek fogyasztói ezzel szemben valószínűleg elfogadják a genetikai módosítást, hiszen ettől várható a legintenzívebb hatás, magukat modern embernek tartják, akik igénylik a tudomány legújabb eredményeit. Mindkét piac elérheti a tíz-húsz százalékos részesedést, ami a hazai mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődése szempontjából nagyon kívánatos lenne. Pesszimista nézetünk szerint viszont ez a látszólagos két piac valójában átfedi egymást, ugyanazt a fogyasztói réteget érinti: amelyik hisz a tudatos táplálkozás egészségvédő és teljesítményfokozó hatásában. Kivételesen örülnénk, ha ebben nem lenne igazunk, hiszen ez dupla piacot jelentene a magyar mezőgazdaság legértékesebb termékeinek. Véleményünk szerint a non-food szektorban, a rost-, színezék, polimer és olajnövények (biodízel) piacán is összenő a természetes alapanyag iránti igény a génmódosítás adta jobb ipari felhasználhatósággal.

A régebbi vásárlási szokásokat a kínálat diktálta, amely néha hiányos vagy tömeges, de általában közepes és egyenletes minőségű volt. Azaz a hagyományos piac homogén, amit később minőségi bővítéssel tágítanak felfelé, de ez csak sovány lehetőség. A fejlett országok mai vásárlási szokásait a homokórával jellemzik; alul és felül széles, középen nagyon karcsú.

piaci_formak

Sokan vásárolnak egyszerű, diszkont termékeket, nagy mennyiségben, alacsony árakon, és szintén viszonylag sokan értékes, kiváló minőségű árut, magas árakon. A középszerre egyre csökken a kereslet. A homokórát egyidejűleg a sokszínűség is jellemezheti, azaz piaci szegmentálással és a termék pozícionálásával próbálnak számos igényt kelteni és kielégíteni.

Étkezési szokásaink

A jobb keresetűek nem feltétlenül esznek többet, hanem inkább minőségben értékesebbet, néha egészségesebbet, különlegesebb ételeket, míg a leszakadó, szegényebb rétegek kenyéren, tésztán, krumplin, zöldségen élnek. A GfK Hungária kutatása (2003) szerint a családok negyven százaléka jövedelmének legalább felét költi élelmiszerre, ami az európai nemzetközi összehasonlításban szegénységi paraméternek számít. A felmérés szerint a hazai háztartások egyharmadában naponta főznek, a felében csak a hétvégeken, míg egyötöd rész sohasem főz, de ettől persze még ők is esznek meleget. A magyar lakosság fogyasztása alapvetően konzervatív, mégis meglehetősen jól differenciálható kereset, lakóhely, iskolai végzettség és kor szerint.

A GfK-felmérés szerinti legnagyobb lakossági csoport - a felnőttek 38%-a, főként vidéken élő, idősebb, többnyire férfi lakosság - táplálkozásában ragaszkodik a tradícióihoz, gyakran eszik házilag előállított élelmiszereket, szereti a fehér kenyeret. A második legnépesebb csoport (22%-kal részesedik) sem annyira a tudatos táplálkozás híve, inkább az ízlésére hallgat, étrendjében nagy szerepet kapnak az állati eredetű fehérjék, mindenféle tészta és a burgonya, szívesen főz és "rágicsál", emiatt itt a legnagyobb az elhízottak aránya (körükben túlreprezentáltak a vidéki, főként falusi nők). Egy másik csoportot alkotnak azok a 20-29 éves, magas jövedelmű városlakók (a megkérdezettek 15%-a), akik szívesen vásárolnak gyorsfagyasztott termékeket, instant- és levesporokból készült leveseket, készételeket, szeretik a sertéshúst, a müzlit, a teát, gyümölcslevet és a szénsavas üdítőket. 10% sorolja magát az egészségesen táplálkozók közé, ők középkorú vagy idősebb városi nők, magasabb iskolai végzettséggel és átlag fölötti családi jövedelemmel. Étrendjük választékos, szeretik a barna kenyeret, sajtot, zöldséget, gyümölcsöt és salátát, kerülik az édességet, az édes szénsavas italokat, és a kevés hús, amit vásárolnak, az inkább baromfi. Hét százalék - elsősorban nagyvárosi diákok - rendszertelenül étkezik, nem tud, és nem szeret főzni, nem "bajlódnak" az étkezéssel, és azzal sem, hogy egészséges-e amit esznek. A maradék 5% körüli megkérdezett igazi ínyenc, főként fiatal, magas jövedelmű városi férfiak, akik szeretik a különleges húsokat, borjút, bárányt, vadat, halat és kifejezetten választékosan étkeznek.

 



 

Copyright © 2010 BCE Menedzsment és Marketing Tanszék | Kapcsolat