Az esélyegyenlőség szót sokkal gyakrabban halljuk, mint az esélyegyenlőtlenséget (bár a diszkriminációt már gyakrabban) és ezek hallatán sok minden eszünkbe juthat. Kik azok, akik veszélyeztetettek, akik nem indulnak egyenlő eséllyel az élet valamely területén? Szegények, fogyatékosok, romák és más kisebbségek, nők-férfiak (és a sor folytatható).

Esélyegyenlőség

Az esélyegyenlőség megteremtése többnyire akkor kerül szóba, ha az élet valamely területén esélyegyenlőtlenséget tapasztalunk. Ennek az egyenlőtlenségnek több - sokszor egymással kölcsönhatásban is lévő - oka vagy tényezője lehet: az ember
- egészségi állapota,
- jövedelmi helyzete,
- származása,
- oktatása,
- neme,
- munkája,
- szokásai,
- közlekedési lehetőségek és más infrastrukturális javak,
- információ hiánya,
- érdekképviselet hiánya, stb., a sor még folytatható.

Esélyegyenlőtlenségről akkor beszélünk, ha egyes - valamilyen okból hátrányos helyzetben lévő - emberek vagy társadalmi csoportok korlátozottan férnek hozzá az anyagi javakhoz, szolgáltatásokhoz (akár a termelés, akár a fogyasztás oldalán), vagy az információkhoz, illetve valami miatt korlátozott a részvételük a gazdasági, politikai életben és a civil szférában.
Az egyenlőség-másság kérdéskört nézve egyszerűen belátható, hogy a másság, a sokszínűség a fejlődés kimeríthetetlen forrása. Az újat kereső - és akaró - kistérségekben, falvakban megfigyelhető, hogy gyakran a "jöttmentek", a kirekesztettek az innovátorok, az új eszmék hordozói. Sok esetben magából a kicsinységből is fakadhat hátrány, hátrányos helyzet (etnikai-, nemzeti kisebbség, kisvállalat, méretgazdaságosság). Ugyanakkor valamilyen szempontból mindannyian valamilyen kisebbséghez tartozunk (értelmiségi, vidéki), és sokszor halmozódnak ezek a szempontok (pl. vidéki, határon túli, cigány, képzetlen, nő). Az esélyegyenlőséget mindenki számára meg kell teremteni, a lehetőségeket mindenki számára meg kell adni, és engedni kell, hogy önmaga döntse el: kíván-e élni azokkal. Könnyen belátható, hogy az esélyegyenlőségért tenni önzésből is lehet (nem szükséges az altruizmus), mert hosszú távon belátható az önérdek (Bálint, 2003): magunkért, és egyúttal a többségért is tesszük (nem halmozódnak vagy mélyülnek el a gondok, a beláthatóan felmerülő probléma megelőzése többnyire olcsóbb, mint a "tűzoltás" stb.).

Az esélyegyenlőtlenséggel-esélyegyenlőséggel foglalkozó (gender) kutatás - eredetileg women studies - a nők társadalmi és gazdasági problémáinak a feltárásával és orvoslásával foglalkozott. Az újabb értelmezés szerint a nemből és az életkorból fakadó gondok tanulmányozása a gender szélesebb témaköre. Például az idősödő farmer nyugdíjba vonulása, a gazdaság átruházása az utódokra, a korábbi tulajdonos új alkalmazotti státusa és az ebből fakadó problémák ma szintén gender témának számítanak. Az esélyegyenlőség megteremtése még szélesebb kört érint, nem csak a nőkkel, hanem a vidéki társadalom és gazdaság gender - és más kisebbségi (nemzetiségi, hátrányos helyzetű, szegény stb.) - problémáival is foglalkozik. A vidéki nők a nemükből adódó hátrányos helyzet mellett még a vidéki térségek problémáitól is szenved(het)nek. A magyar esélyegyenlőségi intézkedések kiemelt területe a fogyatékosok, a nemzeti és vallási kisebbségek, a roma közösségek, a fiatalok és öregek támogatása.

Esélyegyenlőség ügyében általában közös álláspont, hogy tilos a (negatív) diszkrimináció, de állandó vitatéma, hogy megengedett-e a pozitív megkülönböztetés, azaz a hátrányos helyzetűek kivételezett segítése. Szélsőségesen liberális nézőpontból minden beavatkozás hibás, de véleményünk szerint nem lehet semmilyen segítségnyújtást megtagadni elvi álláspontból; adott esetekben a helyzetnek megfelelően, pragmatikusan kell dönteni és beavatkozni. Sőt, környezetgazdasági tapasztalatokon is okulva, akkor működik valami Magyarországon, ha gazdasági érdek is fűződik hozzá, azaz a hátrányos helyzetűek segítése járjon anyagi haszonnal is a segítőnek. Ha valakit sért az így megszerezhető állami támogatás vagy adókedvezmény, akkor persze önként lemondhat róla, de általában legyen gazdasági ösztönzés is esélyegyenlőségi ügyekben. Az EU strukturális alapjaihoz benyújtandó fejlesztési pályáza¬toknál már ma is követelmény az esélyegyenlőségre nézve pozitív, semleges vagy negatív minősítés (Bálint J. et al. 2002).

Esélyegyenlőség - esélyegyenlőtlenség

Az esélyegyenlőség tárgyalásánál fontosnak tartjuk néhány szociológiai fogalom - az előítélet, a sztereotípia és a diszkrimináció - pontos definiálását.

Előítéletnek nevezzük a személyekről, csoportokról kialakított - logikailag téves és többnyire negatív - elképzeléseket, amelyek a cáfoló (ellenkező értelmű) tapasztalatok hatására sem módosulnak.

Sztereotípiának egy csoport bizonyos (vélt vagy valós) jellemvonásainak általánosítását nevezzük. Sokszor tapasztalható, hogy ezek a kategóriák (vagy címkék) újrateremtik önmagukat, és végül a megbélyegzett ember önmaga is elhiszi magáról a ráragasztott tulajdonságot. Az érintetteknek általában nagyon nehéz a sztereotípiáktól megszabadulniuk.(Czike - Csizmady - Ligeti - Rózsavölgyi, 2000).

(Negatív) diszkrimináció az egyes emberek hátrányos megkülönböztetése, azzal az indokkal, hogy az illető egy meghatározott csoport tagja, vagy meghatározott csoportból származik (45 év feletti, nő, fogyatékos, cigány stb.) (Andorka, 2001).

Szegregációról akkor beszélünk, amikor a különböző társadalmi rétegek egy-egy településen belül erősen elkülönülnek egymástól (Andorka, 2001.)

A vidékfejlesztéshez kapcsolódóan a továbbiakban a társadalmi és a területi egyenlőtlenséggel általában, a szegénységgel, a cigánysággal illetve a vidéki nők helyzetével kissé részletesebben foglalkozunk.