Oktatási egyenlőtlenség

Az oktatásban megfigyelhető egyenlőtlenségek részben területi, részben pedig származási (etnikai, gazdasági) különbségekre vezethetők vissza, de ez a két tényező sok esetben felerősíti egymás (kedvezőtlen) hatását.

Bourdieu (1978) francia szociológus állítása szerint az iskolarendszer a származási egyenlőtlenségeket iskolai egyenlőtlenségekké alakítja, az iskolai kudarcokat az egyén személyes tulajdonságaira visszavezetve, majd ezek később, az iskolából kikerülve gazdasági hátránnyá alakulnak. Ebből a szempontból is érdemes vizsgálni a magyar kistérségeket: nem nehéz összefüggést találni az iskolai végzettség, vagy annak hiánya és a foglalkoztatás között.

Enyedi György (1999) egy 1980-ban elvégzett oktatási felmérés alapján beszámol arról, hogy a térség fejlettsége és az ott élők iskolázottsága között anomáliát tapasztaltak: elvált egymástól a térség fejlettsége és iskolázottsága. Mindazok a térségek, amelyeket a hetvenes évek végének, nyolcvanas évek elejének közfelfogása fejlett iparvidéknek tartott (borsodi, salgótarjáni, tatabányai stb.), már akkor igen alacsony iskolázottságúak voltak. Ugyanakkor a fejletlennek tartott mezővárosokban élők (pl. a nagykunvárosok, a hajdúvárosok) iskolázottsága magasabb volt. Tíz évvel később, a kilencvenes évek elejének térségi fejlettsége már sokkal inkább tükrözte - és máig hatóan tükrözi - az iskolázottságot: az előbb említett régi, jobbára nehézipari vidékek válságának egyik magyarázata az alacsony iskolázottság, míg azok a városi körzetek, amelyek társadalma nagyon iskolázott volt, képesnek mutatkozott az innovációra, alkalmazkodásra, nagyon gyorsan kilábaltak az átmenet válságából. (pl.: Székesfehérvár, amely 1992-ben az ország egyik legnagyobb krízisben lévő, legnagyobb munkanélküliséggel küzdő városa volt, a kilencvenes évek végén pedig már közép-európai sikerpéldának számított.)

A bűvös kör: az elmaradott vidékeken alacsonyabb az iskolázottság, és az alacsony iskolázottságú vidékeken a válságból való kilábalás esélyei nagyon rosszak.

A Szombathelyi kistérségben volt a legnagyobb arányú (45,0%) a foglalkoztatottság, itt a 15. életévét betöltött lakosság csupán 7%-a nem fejezte be az általános iskola nyolc osztályát.

A már hivatkozott Bourdieu (1978) megfigyelése azt mutatta, hogy az iskola az elméleti és a gyakorlati tudáson kívül a tanulók egyéni stílusát, és az önálló képalkotását (fantáziáját) díjazza. Ezek a készségek és képességek viszont a tudáshoz való viszonyból fakadnak, amit pedig a társadalmi hovatartozás, a szocializáció alakít ki. Az oktatási rendszer nyelvezete, és elvárási szintje a középosztálybeli rétegeknek megfelelően lett kialakítva. A szociológusok gyakran hivatkoznak Bernsteinre az iskolai kifejezésmód tekintetében: az emberek vagy korlátozott, vagy kidolgozott kommunikációs kóddal rendelkeznek. Egy jelentősen hátrányos helyzetből induló család gyermeke korlátozott módon tudja csak kifejezni magát, míg egy magasabb társadalmi helyzetből érkező gyermek az őt ért sokkal változatosabb, színesebb ingerek hatására nagyobb szókinccsel, választékosabban fejezi ki magát és könnyebben megért bizonyos kódokat.

Egy olyan családban, ahol a tanulás alapvető feltételei nem tudnak teljesülni a szülök képzetlensége, a szegénység vagy a jövőbe vetett hit hiánya miatt, ahol a kulturális különbségek nem teszik lehetővé a nyugalmas, harmonikus fejlődést/tanulást, ott nem meglepő, hogy ezek a tanulók lemorzsolódnak az iskola rendszeréből.

Kérdés persze, hogy a cigány/szegény (ez a két fogalom sokszor összemosódik a közbeszédben) családok gyermekei kiszoruljanak-e a jobbképességű osztályból? Együtt, integráltan oktassunk, s meghagyjuk a felzárkózás, valamint a tolerancia kialakulásának esélyét, vagy szegregáltan? Ma már nyílt titokként kezelik, hogy az egyes kisegítő osztályokba aránytalanul sok cigány gyermeket utaltak, ami nem a gyerekek rossz képességeivel, hanem a (pedagógiai) hozzáértés hiányával, vagy tudatos szegregációval magyarázható.

A "c" osztályokban tanuló gyerekeknek nagyon sokszor csupán koncentrációs problémáik vannak, a kialakuló helyzetet azonban az egyébként is leterhelt tanárok nem tudják kezelni, így nem ritkán enyhe fogyatékosnak ítélik ezeket a hátrányos helyzetű tanulókat, ami iskolán belüli szegregációval (később társadalmon belüli szegregációval) jár. Az iskola (de elsősorban a kortárscsoport) ebben a korban nagyon nagy hatással van a gyerekek (szellemi) fejlődésére. Ezért is lenne szükség az általános iskolai oktatás megváltoztatására.

Ha a cigánygyerekek integrált osztályba járnak
- a gyerekek empátiával viseltet(het)nek egymás iránt, csökken(het) az elő-ítéletesség,
- segíthetnek egymásnak, ezáltal nő a problémamegoldó képességük,
- más kultúrákkal is találkoznak, és ez érdeklődővé teheti őket egymás - és később esetleg más kultúrák - iránt is.

A tanulás közbeni kudarcok leküzdése/feldolgozása több módon is teljesülhet (például: sport, terápia, más iskolába íratás), amely lehetőségeket azonban egy szegény családnak nem feltétlenül áll módjában kihasználni (erőforrás-, vagy információhiány miatt). Az iskolának nagyon nagy felelőssége van a gyermekek iskolai kudarcának elkerülésében/leküzdésében. Torgyik (2005) véleménye szerint az iskolákban az emberekben zajló előítéletesség leküzdésére kellene helyezni a hangsúlyt. Ezt az oktatási program kibővítésével lehetne megvalósítani, hiszen az eltérő kultúrából eredő különbségek az oktatás szintjén jelentkeznek, ezekre kell válaszolnia adott esetben az iskolának.

Nehéz beilleszkednie egy olyan gyereknek, akinek teljesen más szokásvilága van a többihez képest, etnikai hovatartozása, vallása, előző lakhelye, mássága miatt. Mindenesetre meg kell szoknia ezt az újat, szembesülnie kell a kirekesztéssel, nehezére eshet az alkalmazkodás. Ha szorongását, frusztráltságát nem tudja kivel megosztani, gyakran destruktívvá válhat, ezáltal is céltáblájává válván a "nem is néztünk ki belőled mást" kezdetű mondatokat alkotó gyerekeknek, tanároknak. A meg nem értettség érzése közönyössé, visszahúzódóvá vagy éppen ellenkezően, agresszívé teheti a kirekesztettet.

"A gyerekek fejlődése, szocializációja különböző kultúrákban más és más értékek, hiedelmek mentén szerveződik." (Szilvási, 2004.) Az iskolai oktatásban és a családban is szükséges a hagyományos és a modern szemlélet megkülönböztetése, hiszen Európában erős az összefüggés a szülők társadalmi-gazdasági helyzete és a gyereknevelési szokásai között. A hagyományos nevelési elvek jellemzője a tekintélyelvűség, a szabálykövetés, míg a moderné az önkifejezés (művészi, intellektuális), a "modern szülők" gyermekeiket önálló személyiségnek tekintik. Persze azt is meg kell jegyezni, hogy valóságban ezek nem ennyire éles határok.

A szegregáció csökkentését, illetve az integráció növelését többféle módon is elő lehetne segíteni. A változtatás lehetséges területei:

iskolai szociális munka (hangsúlyozva a pszichológiai ismereteket), ifjúságsegítő szakember:
A gyerekek kirekesztéssel szembeni „ellenálló képesség”-ének kialakulásában fontos alap a gyerek képességei (és azok fejlesztése) és a szülővel való jó kapcsolata. Ezek a tényezők semlegesíthetik a szegénység negatív hatását az értelemre, illetve a magatartásra.

A kisgyermekes, szegény családoknak segítséget jelenthetnek a különböző terápiák, amikor a szociális szakemberek gondoskodásra "tanítják" a szülőket. A szülők ugyanis sokszor maguk sem képesek érzelmeiket kifejezni - a rájuk tornyosuló anyagi, lelki gondok miatt. A kirekesztődés folyamata leghatékonyabban kisgyermekkorban fordítható meg. Ahhoz, hogy az iskolában sikeresebbek legyenek a gyermekek, már 6 éves kor előtt meg kellene kezdődnie valamiféle felkészítésnek.
pedagógia:

A változásokat a jövendőbeli tanároknál lehetne elkezdeni, akikkel meg kellene ismertetni az integrált neveléshez szükséges tananyagokat. Nem látható, hogy a pedagógusok oktatásánál mennyire esik szó a különböző alternatív tanítási tervű programokról. Ezeknek az ismeretében, és gyakorlatában új ötletek születhetnének a már meglévők mellett. A tanárok szerepe tehát a legfontosabb (a szülők, a család után), mert nagy hatással lehetnek a gyerekek értékeinek kialakításában.
Az oktatás hiányából fakadó hátrányokat kiküszöbölendő, Havas Gábor és Kemény István (1997) javaslatai a következők:
- kötelező iskoláztatás időtartamának meghosszabbítása,
- 15-18 éves munkanélküli fiatalok regisztrálásának kötelezettsége a munkaügyi központokon keresztül (adatszolgáltatás az iskolák részéről),
- olyan képzések, programok kidolgozása, amely az érintett önkormányzatok területén létrejövő szükségletekre fókuszál. A roma fiatalok például a szociális szolgáltatások területén is elhelyezkedhetnének, illetve ezen a téren szisztematikus "tehetségkutatással" kiválasztva, szervezési feladatokat láthatnának el,
- rugalmasabb képzési rendszer, információ.

Az Új Magyarország Nemzeti Fejlesztési Terv az esélyegyenlőség jegyében hangsúlyozza, hogy ki kell kerülni az alacsony iskolázottság - rossz szociális helyzet - szegregáció - inaktivitás, munkanélküliség "ördögi" köréből a cigány (és ma már a nem cigány szegény) népesség esetében. Ennek érdekében a következő feladatok látja (www.fejlesztespolitika.gov.hu):
- a hátrányos helyzetű térségekben élők számára az óvodáztatás feltételeinek megteremtése,
- az integrált oktatásban való részvétel növekedése, az ehhez szükséges pedagógiai módszerek alkalmazásának, valamint a tárgyi és személyi (pl. képesítéssel rendelkező tanárok) feltételek megteremtése,
- képzési, átképzési lehetőségek bővülése,
- a lakáskörülmények javulása, a területi szegregáció csökkenése,
- az egészségi állapot javulása,
- a hátrányos helyzetű régiók és települések infrastrukturális ellátottságának (pl. autópályák, közutak, közművesítés, egészségügyi intézmények) javulása.
Forrás: Esélyegyenlőség Magyarországon - Az Új Magyarország Nemzeti Fejlesztési Tervhez készített tanulmány - 2005. január 20. Forrás: www.fejlesztespolitika.gov.hu

Kérdés, hogy legyőzhető-e a társadalmi kirekesztettség, a szegénys...? Kis, átmeneti változások elképzelhetők, de a nagy "paradigmaváltás"-ig még várnunk kell. Nem szabad azonban addig is a célt (és a módszereket) a szemünk elől téveszteni! A szegénység megelőzi az oktatás területén kialakuló egyenlőtlen viszonyokat, de talán érzékelhető, hogy a legnagyobb változtatásokat az oktatás területén kellene elkezdeni, hiszen ez az intézmény, amely nagy hatással lehet az egyén jövőjére (foglalkoztatás, jövedelem, család).