A nők esélyegyenlőségi kérdései

A nők esélyegyenlőségét (méginkább az egyenlőség hiányát) három ábrával szemléltetjük. Mindhárom a TÁRKI (Társadalomkutatási Zrt.) "Női Adattár"-ából származik. Annak ellenére, hogy ezek az adatok nem a legújabb keletűek (gyakorlatilag 1997-ből és 2000-ből származnak), az elmúlt években ezeken a területeken nem történt valódi elmozdulás.

Ezek kötül az első ábra a nők és a férfiak közötti összmunkaidő-terhelést mutatja egy átlagos tavaszi napon. A függőleges tengelyen szereplő K/S mutató a munkaterhelés mérésére alkalmazott szintetikus társadalomstatisztikai mutató, amely a társadalmilag kötött (K) és a szabadon felhasználható idő (S) hányadosát szemlélteti, ami annál magasabb, minél kevesebb a napi 24 órából a szabadon eltölthető idő. Látható, hogy mindhárom településtípusban a nők időbeosztása jóval kötöttebb a férfiakénál.

A következő ábrán egy kétkeresős család tagjainak időbeosztása látható: függetlenül attól, hogy a család kiegészíti-e a jövedelmét a ház körüli gazdaság termékeivel vagy sem, mindkét családtípusban a nők heti munkaideje jóval meghaladja a férfiét - és jellemzően a nem fizetett munka jóval nagyobb (mintegy három-három és félszeres) aránya miatt.

A harmadik TÁRKI-ábra azt mutatja, hogy a megkérdezettek miként vélekednek a nők egyenlő munkavállalási esélyeiről.

A nők munkavállalási esélyegyenlőségét vizsgáló kutatás (TÁRKI - Omnibusz 2000/3) 1.500 fős mintájában arra kerestek választ: a megkérdezettek egyetértenek-e azzal, hogy "Magyarországon a férfiak és nők egyforma eséllyel kapnak meg egy állást, ha megvan a megfelelő képzettségük és tapasztalatuk?" A fenti ábrán jól látható, hogy általában a válaszadók 10-20%-a véli úgy, hogy a munkavállalás terén esélyegyenlőség van a nők és a férfiak között - azaz 80-90%-a nem ért ezzel egyet - és inkább a férfiak adtak igenlő választ .

Az ENSZ úgynevezett Nemi Esélyegyenlőségi Indexében (Gender Gap) azt vizsgálja, hogy milyen a nők és férfiak közti egyenlőség a
- a gazdasági részvételben és lehetőségekben,
- az oktatási eredményben,
- az egészség és túlélés területén,
- és a politikai döntéshozatalban való részvételben.

A 2006-os felmérés alapján Magyarország - a fenti négy dimenzió összesítése alapján - a középmezőnyben van: a vizsgált 115 ország közül az 55. helyet érte el (Kovács Z. 2007).

A KSH adatai szerint 2005-ben a magyar lakosság lélekszáma közel 10 millió 90 ezer volt. A teljes lakosságon belül a nők és a férfiak aránya 52,5% - 47,5%. (Ez az arány 2007. január 1. is változatlan volt.) Míg gyermekkorban – ha csak csekély mértékben is - a fiúk vannak többségben, a kor előrehaladtával ez az arány megfordul és egyre romlik, az időskorúaknál már a nők vannak jelentős többségben: 61,4-38,6% az arány (Forrás: www.portal.ksh.hu). A 85 év feletti lakosságot már 71%-ban alkotják a nők és 29%-ban a férfiak.

A teljes férfi lakosság 17%-a, míg a nők 25%-a éli meg a 60. életévét. 2005-ben a születéskor várható átlagos élettartam a férfiaknál 68,5 év, míg a nőknél 76,9 év volt (www.portal.ksh.hu). Ezekből az adatokból kitűnik, hogy az időskorú nők többnyire egyedül élnek, és ez nem csak a városokban van így, hanem vidéken is, ahol külön gondot jelent az egyedülálló idős emberek ellátása.

Kovács D. és társai (2006) a vidéki nők helyzetével foglalkozó tanulmányában a munkaerőpiaci esélyeket elemezve arra a megállapításra jutnak, hogy minél kisebb a település, annál alacsonyabb mértékű a nők foglalkoztatottsága. Ennek - a fokozatosan romló és dráguló kistelepülési tömegközlekedés mellett - részben a vidéki nők alacsonyabb képzettsége is oka. További gond, hogy az aprófalvakban, kistelepüléseken nem funkcionálnak azok az intézményrendszerek, szolgáltatások, amelyek segítik a család és a hivatás ellátásának összehangolását, a munkavállalást. Az új helyzet új stratégia kialakítását követelte a családoktól: újra (vagy ismét) felértékelve a háztartási munkát, a család ellátását, a gyereknevelést és a ház körüli (gazdasági) munkát (Kovács D. et al., 2006). Ez a státusz azonban már aktív korban is újabb feszültség forrása lehet (elszigetelődés, anyagi függés, a nem beteljesedő önmegvalósítás), de az öregkorba átlépve ezek a feszültségek tovább mélyülnek: szolgálati és biztosítási idő hiányában alacsony nyugdíj, fokozódó anyagi kiszolgáltatottság (ami ez előzőek alapján többnyire még magánnyal és romló egészségi állapottal is társul).

A vidék tradicionális termelőtevékenységében, a mezőgazdaságban kettős jelenség figyelhető meg: míg a közel egymillió (1 024 ezer) "nem gazdálkodó státuszú családtag" háromnegyede nő, addig ez az arány a piacra termelő gazdálkodóknál éppen az ellenkezőjére fordul: a 956 ezer gazdálkodó háromnegyede férfi (2000. évi Általános Mezőgazdasági Összeírás adatai - a Kovács D. et al., 2006). Ez azt mutatja, hogy a vidéki nők a háztartásvezetés, a család ellátása mellett mintegy "másodállásban" még mezőgazdasági termelést is végeznek, ha jobbára még csak a család ellátására is. A versenyszférában, a piacra termelő gazdaságok vezetésében azonban csak csekély mértékben érvényesülnek a nők.
A nők hátrányos megkülönböztetésének csökkentése, esélyegyenlőségük érdekében a 1089/2006 (IX.25.) Kormányhatározat létrehozta a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanácsot.

Az Új Magyarország Nemzeti Fejlesztési Terv a következő feladatokat tűzte ki a nők esélyegyenlőségének biztosítására (www.nfu.gov.hu):
- bölcsődei, óvodai szolgáltatások bővülése, színvonalának javulása,
- részmunkaidős foglalkoztatás, távmunka bővülése,
- képzési, átképzési lehetőségek (gyermekgondozási szabadság idején, munkanélküliség esetén) bővülése,
- növekvő részvétel a politikai életben, érdekérvényesítési fórumokon.

Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv megközelítése szerint a vidéki térségekben élő nők több speciális problémával szembesülnek, amelyek három fő kérdés köré csoportosíthatóak (www.fvm.hu), s amelyek megoldása (a hátrányok csökkentése) a célkitűzések között szerepel:
- a munkalehetőség hiánya jobban sújtja a nőket, mint a férfiakat,
- nehézséget okoz a közeli városok megközelítése az infrastruktúra és a szolgáltatások hiánya miatt,
- hiányoznak az alapvető szolgáltatások a vidéki településeken.