Egyenlőtlenségi elméletek

Annak ellenére, hogy az esélyegyenlőség megteremtése a XX. század társadalmában jelentkezett először hangsúlyosan, a társadalomtudósokat már régebben is foglalkoztatta ez a téma.

Az emberek közötti egyenlőtlenség kialakulása két alapvető okra vezethető vissza:
- természeti okokból kialakult egyenlőtlenség: az emberek fizikai vagy szellemi tulajdonságaiból, képességeiből fakadó fizikai (nem, kor, egészségi állapot, testi erő), szellemi vagy lelki tulajdonságok,
- társadalmi okokból kialakult különbségek: egyfajta konvenció hozza létre, vagy legalábbis "engedélyezi" (kiváltságok megléte, oktatásbeli különbségből fakadó, jövedelmi stb.).

Sokan sokféleképpen magyarázták a társadalom viszonyát az egyenlőtlenséghez, illetve az egyenlőséghez:
- Egyes vélemények szerint az emberek közötti egyenlőtlenség szükségszerű, mert ez teszi lehetővé a természetes kiválasztódást: a rátermettebb, "életrevalóbb" sikerét, és annak továbbadását.
- Mások úgy vélik, hogy a mérsékelt egyenlőtlenség elfogadható ugyan, de csak egy bizonyos szintig. Az igazságos társadalomban az ember olyan mértékben gyakorolhatja teljes szabadságjogát, míg ezzel másokat meg nem sért. Az ezen felül felmerülő egyenlőtlenségeket rendezni kell, mégpedig úgy, hogy az a legszegényebbek helyzetét javítsa, s egyenlő esélyeket teremtsen a kedvező pozíciókba való bejutáshoz.
- A teljes egyenlőség elvének hívei szerint minden szempontból meg kell adni a társadalom tagjai számára az egyenlőséget.

A fizikai vagy társadalmi egyenlőtlenségen túl - és valójában azzal összefüggésben - a területi, regionális eredetű problémák is megjelennek. Magyarországon több évtizedes vita folyik (Andorka R., 2001) a (bevezető fejezetben már részletesen elemzett) regionális egyenlőtlenségről,
- centrum - periféria ellentétéről, (Budapest, és a tőle távolabbi városok, falvak)
- északnyugati - keleti-délkeleti országrész (Pannónia és Hunnia) közötti egyenlőtlenségről (országhatáron túli komoly gazdasági együttműködés csak a nyugati területeken alakult ki, a tőkeerős nyugati cégek leginkább ide telepedtek le),
azok okairól. Ez utóbbi - a nyugat-keleti megkülönböztetés - leginkább a nagyrégiók szintjén érzékelhető, a kistérségek esetében jóval töredezettebb a kép. Ugyanakkor egy Bécs-Budapest-Belgrád tengely mentén található egyenlőtlenségi zóna is megfigyelhető, hiszen a külföldi beruházások nagy része itt található meg (Kovách, 2006).