Társadalmi egyenlőtlenségek

A társadalmi egyenlőtlenség észlelése, érzékelése meglehetősen szubjektív. A társadalomról az egyénben élő kép jelentősen függ attól a környezettől, közegtől, amelyben született, amelyben él. Az alacsonyabb társadalmi helyzetű emberek többnyire jóval nagyobbnak érzékelik a társadalmi különbségeket, mint a magasabb társadalmi státuszban lévők. Egy-egy jelenséget több tényező is feltűnővé tehet: részben a távolság (a magasabb társadalmi státusz, a gazdagság, a kiváltságok mindig feltűnőbbek, szembeötlőbbek, mint azok ellentéte), részben pedig a jelenség szokatlansága, ritkasága (Kolosi T. 2000). Az egyenlőtlenségek érzékelésénél az is meghatározó lehet, hogy kihez viszonyítják jövedelmi szintjüket, társadalmi helyzetüket az emberek. Jelentős részük általában a saját közvetlen környezetet (barátok, szomszédok, saját régebbi életszínvonalát) veszi viszonyítási alapként, és ez az embercsoport lényegesen elégedettebb, bizakodóbb is, mint akik a fejlettebb színvonalú országokhoz, gazdagabb emberekhez hasonlítják önmagukat. Ez utóbbi viszonyítási alap többnyire az amúgy is magasabb jövedelmi, társadalmi szintet elérő csoportokra jellemző. A magasabb életszínvonal tehát nem (feltétlenül) eredményez nagyobb elégedettséget, mert egy bizonyos státus és jövedelemszint elérése után az emberek másik csoporthoz kezdik hasonlítani helyzetüket (Kolosi, 2000).

Az egyén származása és a képességei nagymértékben befolyásolják későbbi teljesítményét (az általa elérhető képzettséget és motivációit) és ezen keresztül az élete során elérhető társadalmi státuszt. Ezért nagyon fontos, hogy a származásból illetve a képességekből fakadó esetleges hátrányok az esélyegyenlőség megteremtésével leküzdhetők-e. Az objektív tényezőkön túl nagy jelentősége van a szerencsének (vagy annak hiányának) is, akár makroszinten (háborúk, történelmi fordulatok, gazdasági recesszió vagy fellendülés, új gazdasági ágazatok megjelenése) akár az egyén szintjén (véletlen találkozás, baleset, betegség, stb.) jelenik meg (Kolosi T. 2007).