A kereskedelemben sajnos a kedvezőtlen változások dominálnak. Kezdetben örültünk a nemzetközi kiskereskedelmi üzletláncok hódításának, mert nagy mennyiségű hazai áru biztos piacát reméltük tőlük.

Mára már ismerjük a kíméletlen beszerzési politikájukat, szerte a világban közismertté váltak az általuk gyakorolt "kutya-stratégiák", az egész élelmiszergazdaság megszenvedi a bezáródó versenypiacok árleszorító és minőségrontó spirálját.

A kiskereskedő óriások egyáltalán nincsenek tekintettel a termelőre, ha tönkremegy az üzleti partner, majd lesz helyette más. Elég nagyok és nemzetköziek ahhoz, hogy bármelyik országban vásárolhassanak, nem fűződik közvetlen érdekük a beszállítóik életbentartásához vagy felvirágoztatásához. Reméljük, hogy ők is változni fognak, és a termelők is egyre gyakrabban fognak össze, így kialakulnak az alternatív értékesítési csatornák. El fog terjedni az élelmiszerek helyi feldolgozása, a vidéki turizmus, a falusi vendéglátás, a termékek közvetlen értékesítése, a direktmarketing. El kell érni, hogy az áruházban is magyar árut vásároljunk, de erre a kereskedelmet nehéz lenne kényszeríteni; a fogyasztói viselkedést kell megváltoztatnunk, a magyar munkahelyek érdekében.

Kereskedelmi márkák

A kereskedelmi márka, private label vagy kevésbé szerencsés elnevezéssel saját márka a kiskereskedelem rohamosan terjedő irányzata. Az ilyen termék nem a gyártó, hanem a kereskedő márkanevén kerül a fogyasztóhoz:

- a kereskedő gyártja vagy gyártatja, vagy a kereskedő számára csomagolják,
- a kereskedő ráteszi a nevét vagy márkáját, a gyártóé mellé vagy helyett,
- elsősorban tömegcikk kategóriában terjed, a korábbi "fehér termékek" mintájára,
- alacsony marketingtámogatással forgalmazzák, csakis a saját üzlet-hálózatban,
- a márkatudatosság a hazai fogyasztóknál magas fokú, a márkahűség azonban nem,
- a fogyasztói árérzékenység az egyik legfontosabb mozgatója,
- elsősorban az FMCG = élelmiszer, kozmetikum, háztartási vegyiáru cikkek körében,
- van, akinek jó, van, akinek rossz, és sajnos van, akit büntetnek vele,
- a legcsúnyább formája, ha a termelőnek a saját márkás árujával kell versenyeznie,
- néha nem lehet azonosítani a termelőt, gyártót, származást, eredetet.

Újabban már a kereskedelmi márkák is tagozódnak; az eredeti gyártót és terméket még valamennyire felismerhetően tartalmazó, de annál valamivel olcsóbb termékre, és a felismerhetetlenségig egyszerű "egyenruhába" bújtatott, többnyire garantáltan legolcsóbbra. Számos óriás-kiskereskedő a saját nevét adja az általa forgalmazott termékeknek, mások független fantázianeveket találnak ki az egyes termékcsoportjaiknak, valamint a kombinációk is léteznek. Mindezek közben természetesen a kereskedelem is márkává válik.