Félelmek és veszélyek

A kétségkívül veszélyes újítások lassú elterjedésének oka a hiedelmekkel ellentétben nem csak az európai ellenállás, hanem a kisüzemekben a fegyelem és a védhetőség hiánya. Az Európai Unió pedig valószínűleg nemcsak a biotermelés és ökológiai gazdálkodás melletti elkötelezettsége miatt áll ellen, hanem a piacait félti a nagy tömegű, olcsóbb és esetleg értékesebb genetikailag módosított termékektől. Az amerikaiak ezt egyszerű protekcionizmusnak érzik, és a válaszlépés sajnos előre látható; ők ellenlépésként a szermaradványt fogják kifogásolni a növényvédelemben részesített, genetikailag nem ellenálló, Európából exportálandó élelmiszernövényekben.

A távlati cél a nemesítőknél is az, hogy a termék ne legyen genetikailag módosított (GM), és semmiképpen se LMO-FFP (living modified organism intended for direct use as food or feed, or for processing), azaz módosított DNS-t tartalmazó élőlény, táplálkozási, takarmányozási vagy feldolgozási célra. Mai tudásunk szerint persze nehezen megoldható, hogy például a burgonyanövény föld fölötti része a genetikailag beépített Bt (Bacillus thüringiensis) toxin termelésével védje meg a zöld részeit a burgonyabogártól, a föld alatti ehető gumók viszont ne tartalmazzanak ilyen gént. Azonban a tudomány szinte minden későbbi felfedezése korábban ugyanilyen lehetetlennek tűnt. Veszélyeket persze a hagyományos nemesítés is hozhat magával, hiszen már született korábban magas solanin tartalmú, mérgező burgonya. Számos haszonnövényünk alapvetően mérgező, és nemesítéssel vagy utókezeléssel (sütéssel, főzéssel) méregtelenítjük azokat, néha nem a kellő mértékben. A szinte minden készételünkben kéretlenül is megjelenő kis mennyiségű (természetes állapotában mérgező) szójától például mi jobban óvakodnánk, mint bármely ehető növény génmódosított, de cserébe vegyszermaradvány-mentes élelmiszer készítményétől.

A szójatermesztésnek egyébként volt szerepe az első gazdaságilag is jelentős növényi génmódosításban. A felálló, zárt és viaszos levelű hagymából vegyszeresen kiirtani a a szőrös és vízszintes levelű disznóparéjt talán nem nagy kihívás, mert a hagymalevélen minden folyadékcsepp lepereg a talajra, míg a gyom levelein megtapadva, a kellő hatású megölheti azt. Egyszikű növények közül kiirtani a kétszikű gyomokat esetleg még lehetséges; találtak is néhány, a kukoricára ártalmatlan hatóanyagot, de ezeket idővel a környezeti ártalmasságuk miatt betiltották. A szója vegyszeres gyomirtása viszont állítólag több évtizedes reménytelen próbálkozásnak bizonyult, nem találtak kellő szelektivitású és elviselhető költségű hatóanyagot. Ebből fakadt az ötlet, hogy a haszonnövényt kell egy totális gyomirtószer elviselésére alkalmassá nemesíteni, ami jelenleg csak idegen fajokból származó génekkel lehetséges. Gyomirtónak ott volt a vietnami dzsungelben és a dél-amerikai drog ültetvényeken már kipróbált lombtalanító szer, amely olcsón előállítható, emberre veszélytelen, garantáltan környezetbarát, gyorasan lebomlik és persze szabadalommal védett.