Kockázatok és kezelésük

Kik csinálják a génmódosítást? Az agrárvilágot is kiszolgáló vegyipari multik, a világélelmezéssel kapcsolatos szociális érzékenységükre hivatkozva, olyan koncentrációs és integrációs folyamatokat indítottak el, amelyek révén a génmódosító fajtanemesítéstől a termény előállításáig szabályozhatják a mezőgazdasági folyamatokat. Létrehozzák a gyomirtójuknak ellenálló növényfajtát, ők forgalmazzák a vetőmagot és hozzá a környezetbarát gyomirtószert. Gondoskodnak róla, hogy a fajta ne legyen házilag szaporítható. A terminátor (az elvetett mag vagy a csíranövény elpusztul) és verminátor (csak a cég speciális vegyszerével kezelve marad életben) gének biztonságosabbak, mint a szerződések, ami végül is jogos szellemi termék védelem, valamint környezeti közérdek is. A még messzebbre látó multik megpróbálnak egy újabb lépcsőt meghódítani, és maguk kereskednek a terménnyel, vagy ők szervezik meg a feldolgozást is. Az "élettudományi" oligopóliumok létrehozása nem annyira a méretgazdaságosság (economies of scale) megteremtésére irányul, hiszen az egyesülők korábban is világelsők voltak, mint inkább a kínálati gazdagságból (economies of scope) származó szinergikus hatások előnyeiért történik. Ugyanilyen koncentrációs és integrációs folyamatok zajlanak az élelmiszer feldolgozásban és a kereskedelemben is, így előbb-utóbb ugyanaz a cégóriás módosítja a géneket, aki aztán a lánc végén megeteti velünk. Lehet őket gyűlölni, mert multinacionálisak, amerikaiak, kapitalisták, gazdagok stb., de óriási kockázatot és felelősséget vállalnak, nevüket, védjegyeiket és milliárdjaikat veszíthetik el, ha melléfognak, és kárt tesznek bennünk vagy a környezetben. Persze nyerni akarnak; sokat és minél előbb, hogy tovább gazdagodjanak, és újra befektethessenek az új technikába. Ugyanúgy, mint a hazai kisvállalkozások, akik közismerten a környezeti és társadalmi felelősségvállalás példaképei. A szuper-géntechnika halványzöld alternatívájának vagy legalábbis hasznos kiegészítőjének tűnik a CAMBIA "transgenomics" és "meta-technologies" irányzata, amely egyszerűségével, nyitottságával, nem-üzleti és nemzetközi támogatottságával, és az apomixis (szűznemzés) jelenségének széleskörű felhasználásával nagyobb lehetőségeket nyújt a fejlődő országoknak, jogi védettségtől mentes nemesítést a harmadik világnak.

A zöld géntechnikának tulajdonított veszélyek:
- rezisztens növény elszabadulása a természetben,
- transzgén megszökése, pl. cirok - fenyércirok,
- mérgező pollen kártétele a természetben,
- antibiotikum rezisztencia kiszabadulása,
- kötöttség a vetőmag tulajdonos vegyiparoshoz,
- multinacionális óriásvállalatok gazdagodása,
- biodiverzitás csökkenése, génerózió,
- idegen gének emésztése: Franken(stein)-foods,
- transzgén toxicitása emberre és állatra,
- allergia kiváltása, új allergének megjelenése,
- állatból származó gén zavarja a vegetáriánusokat,
- GM kórokozó vagy kártevő is elszabadulhat.

El kell ismernünk, hogy a génmódosítás kockázatának kezelésére az "ártatlanság vélelme" és a lényegi azonosság elve (substantial equivalence) nem elegendő szempont, a tudománynak és a hatóságoknak az elővigyázatosság elvét (precautionary principle) követve kell vizsgálniuk a csekély valószínűséggel bekövetkező veszélyeket is. Hisztériára viszont nincsen ok. A felsorolt veszélyek egy része nem reális, más részük álveszély, azaz csak eltakarja az igaziakat. Például a meglévő biodiverzitást fenyegető legnagyobb veszély az idegen invazív fajok, neobióták megjelenése a helyi faunában és flórában, sőt szerintünk még ennél is nagyobb veszély az idegen származású természetes gének elterjedése, amely esetleg láthatatlan marad, de nagyobb alkalmazkodó készségével kiszorítja az eredeti génállományt.

A kockázatot és a várható hasznot gondosan mérlegelnünk kell. Biztosan örülünk, ha a sajtgyártás tejoltójának készítéséhez nem kell leölni a szopós borjakat, hanem géntechnológiával előállított kimozint használhatunk. Boldogok leszünk, ha a lisztérzékenységtől szenvedő gyermekek számára minden nehézség nélkül vásárolhatunk az allergéntől génmódosítással megszabadított gabonatermékeket (cereáliákat). Néhány év múlva talán a banán vagy a burgonya lesz az immunizáló "oltások" ehető hordozója, a kellemetlen és a fejlődők számára megfizethetetlenül drága injekciózás helyett. A génmódosítás és Borlaug ellenfelei mindezt inkább veszélyesnek, mint hasznosnak tartják, és a fejlődő (igazából éhező) országok számára is csak a beszerzési kiszolgáltatottságuk növekedését látják a génmódosított, multik által forgalmazott vetőmagvakban. Nem valószínű, hogy igazuk lenne, de az szinte biztos, hogy nincs egyenértékű reményekkel kecsegtető ajánlatuk. Személy szerint az alkotó tudomány állítólagos és nagyritkán tényleg mutatkozó felelőtlenségénél sokkal veszélyesebbnek tartjuk a "modern" ellenzékiség percenként ismétlődő nemjeit, a környezeti és társadalmi felelősségvállalás teljes hiányát. A génkísérleti ültetvényeket elpusztító, az amerikai génmódosítás ellen utcákon tüntető antiglobalisták valóban az ipari forradalom géprombolóihoz hasonlító ludditák, akik nyomás alá helyezve a törvényhozókat és elkábítva a szavazataikra ácsingózó helyi vezetőket, a GM tilalom kikényszerítésével és a "mentes zónák" kijelölésével illegalitásba kényszerítik a génmódosítókat, és jelöletlenül kapjuk az esetleg emiatt bevizsgálatlan Franken(stein)-kosztot.

A biológiai biztonság fokozása:
- gondos dokumentáció, szigorú szerződések,
- LMO arányok a szántóföldön, védőtávolság,
- szaporíthatatlanság, terminátor/verminátor gének,
- pollenes átvitel kiküszöbölése, kloroplasztisz,
- promoter vírus nélküli be- és kikapcsolás,
- növényi marker gén az antibiotikum rezisztenciához,
- antibiotikum-rezisztencia marker kiváltása,
- állati és mikroba gének helyett növényi gének,
- a termék ne legyen GM, semmiképpen LMO,
- inkább a kártevő vagy a kórokozó legyen LMO,
- a termék ne legyen LMO-FFP.

A pollenes átvitel kiküszöbölését valóban civil tiltakozások váltották ki. A ma már szinte vidéki legendává alakult történet remek példa a káoszelmélet pillangóhatásának bemutatására, annál is inkább, mert a főszereplő is egy pillangó. Monarch vagy Danaida lepkének hívják, Észak-Amerikában, a selyemkóró (Asclepias, nálunk az Alföldön vaddohány néven hódító invazív gyom, kedvelt méhlegelő) nevű mérgező növényt rágja a hernyója, illetve virágporát szemezgeti a lepke. Korábban az amerikai gyerekek is gombostűre szúrva gyűjtötték, de az utóbbi évtizedek hatékony iskolai környezeti nevelésének köszönhetően mára szeretett állat lett. Különösen azért, mert a mi költözőmadarainkhoz hasonlóan évente ezer mérföldeket repülve, lenyűgözi az embereket a teljesítményével. A legenda szerint a Bt toxin génnel módosított kukoricások övezetében egyszer csak halott Danaus lepkéket találtak, és másnap megírták az újságok, hogy a farmerek lepke gyilkosok (magyar ferdítésben a parasztok fecske vagy gólya gyilkosok). A farmerek először hárítani próbáltak, mondván, hogy a GM kukorica csak az azt megkóstoló rovarokra, azaz a kukorica kártevőire halálos, a Danaidák lárvái viszont csak selyemkórót rágcsálnak, ami Amerikában is inkább csak gyomnövény. A következő évben állítólag millió hektárral csökkent a génmódosított kukorica vetésterülete, mert a farmerek megrettentek a nép haragjától. A pillangó szárnycsapása valóban milliószoros hatást váltott ki. Később kiderült, hogy az elhullott lepkék a kukorica Bt toxinos virágporát ették a selyemkórók felszínéről. A kukorica ugyanis szélporozta növényként milliószor több pollent termel, mint a rovarporozta selyemkóró, és virágpora beborította a művelt földek közötti gyomnövényeket is. Néhány éven belül a tudomány is reagált, a kártevő rovarokra halálos módosított gént a továbbiakban nem a növényi sejtmagba, hanem a zöld színtestekbe építették be. Így csak a növény zöld részei mérgezik a kártevőket, a virágpor ártalmatlan maradhat.

Nem élelmiszeres alkalmazás
Terjed a GM non-food (nem élelmiszeres) alkalmazása:
- mert valamilyen okból az élelmiszerektől jobban félünk,
- az életmentő gyógyszer származása senkit nem zavar,
- génmódosított állati takarmány, állatgyógyszer,
- génmódosított kártevő, kórokozó és gyomnövény,
- nikotinszegény vagy nikotinban gazdagabb dohány,
- gyapot (margarin), gyapjú, egyéb textilipari alapanyagok,
- repce üzem-, kenőanyag és detergens gyártáshoz,
- gyorsnövésű, ligninszegény cellulózgazdag papíripari fák,
- színesebb, illatosabb, ellenállóbb, tartós dísznövények,
- amilopektinben gazdag burgonya a keményítőgyártáshoz,
- űanyaggyártási alapanyagok, alkohol üzemanyagok,
- ipari enzimek, dekontaminációs növények.

Koegzisztencia

A génmódosítások következő generációjában már természetesen minden másképp történik majd. A szelíd géntechnika célközönsége a parasztság helyett az igényes fogyasztó lesz. (Ez a változtatás a hagyományos nemesítésre is ráférne.) A ma még nagyon kockázatos génmódosítási technológia is megszelídül; a veszélyesnek mondott antibiotikum-rezisztencia helyett gyomirtó ellenállósággal és más ártalmatlanabb markerekkel fogják jelölni a sejteket, növénynemesítésben már csak a vegetáriánusok miatt sem használnak majd állati géneket, nem kell majd vírusból származó promóter gén, inkább csak ki- és bekapcsolnak már meglévő géneket a mesterséges bevitel helyett. Lehetőség szerint nem a haszonnövényt vagy állatot génmanipulálják, hanem a kártevőt vagy a kórokozót. Állítólag a letális génekkel kipusztítandók tudományos várólistájának az élén a maláriát terjesztő moszkitók állnak, megelőzve néhány halálos fertőző betegséget. Reméljük, hogy a sötétzöldek nem védik meg őket. Különleges testreszabott diétákat állítanak majd össze számunkra, a saját géntérképünknek megfelelő új élelmiszerekből (novel food) és az áruházi tejpultokat már ma is elfoglaló funkcionális táplálékokból. A biotechnológia széleskörű elterjedése munkahelyek tömegét teremti szerte a világban, Európában és talán nálunk is. A koegzisztencia elve: a GM, az öko-bio, az integrált termeszés, a hagyományos gazdálkodás, a funkcionális élelmiszerek és a novel food békés egymás mellett élése piaci lehetőségeket nyit az összes irányban, ha adott a megkülönböztethetőség, nyomonkövethetőség, jelölhetőség. A második generációs városi haragoszöldek több empátiát mutatnak majd a fejlődő országok, a szegények és a parasztok iránt, a vegyipari (life science) multik tudományosan megalapozott kockázatkommunikációval folytatnak párbeszédet az iskolázott fogyasztóikkal, és így majd talán megszületik az első hisztériamentes génmódosítás.