Az ökológiai termesztés és a vidékfejlesztés

Az agrárium a jövőben feloldódik a globális gazdaságban. A földműveléssel már csak történelmileg rokonítható gazdasági ág jövőjét éppúgy korunk technikai lehetőségei szabják meg, mint az összes többi értékteremtő tevékenység fejlődését. Az elmúlt 50 év társadalmi és politikai eseményei felvillantották a környezeti és társadalmi szempontok előtérbe helyezésének esélyét. A gazdaság azonban ma olyan lehetőségeket kínál, amelyeket megragadva nincs szükség szociális "haszonáldozatra": egyszerűen két technológiai trendet meglovagolva válhat az agrárium a gazdaság kompetitív szektorává. E két új technológiai trend a biotechnológia és a biogazdálkodás.

A biotechnológia és a biogazdálkodás terjedése nem feltétlen technikai vívmányokon alapul, inkább a bennük rejlő gazdasági lehetőségek válnak egyre hatékonyabban kiaknázhatóvá. A biotechnológia a történelem során először kínál lehetőséget az agrárgazdaság számára a hagyományos élelmiszertermelési technológiáktól való elszakadásra, és a fogyasztói igények minden eddiginél tökéletesebb kielégítésére; azaz akár a személyre szabott élelmiszertermelésre. A biogazdálkodás emellett lehetővé teszi, hogy továbbra is fenntartsuk az agrárgazdaság szociális szerepét, tehát például munkahelyet és megélhetést nyújtó élettérhez juttassuk a vidéki lakosságot. Mindkét irányzat egyben fenntarthatóságot is kínál: a biotechnológia elsősorban ökonómiai, míg a biogazdálkodás mindenekelőtt ökológiai értelemben. A gazdasági-természeti béke három kulcsa a fentiek alapján tehát a hatékonyság, a fenntarthatóság és a foglalkoztatás.

Az információs technológia korszakának agrárgazdasága e három célt tűzi ki maga elé, és a jövő útja feltehetően Magyarországon is e tengelyek által meghatározott térben vezet. E három szempont fogja eldönteni, hogy országunk agrárgazdasága a régiónkban versenyképes húzóágazattá, vagy éppen stratégiai szerepét elveszítve nehezen finanszírozható szociális szektorrá válik. A fenti logika szerint az agrárgazdaság említett két új lehetőségét, a biotechnológiát és a biotermelést együttesen, a szinergiákat kihasználva érdemes hasznosítani. Azonban a közös "bio-" előtag ellenére a technológiák köré gyűlt gazdasági érdekcsoportok egyelőre mereven elzárkóznak egymástól. A kormányzat és a társadalom aktív közreműködésével azonban talán kibékíthetők a látszólag ellentétes álláspontok.

Az információs technológia korszakának agrárgazdaságának három célja szerint három jövőképet érdemes átgondolni. A (1) hatékonyság, (2) fenntarthatóság, és (3) foglalkoztatás a biotechnológia (GM) és a biotermelés együttes hatását próbálja modellezni. A hatékonyságra építő modellben a fogyasztók elvetik a biogazdálkodást, mint indokolatlanul drága termelési módszert. A foglalkoztatást hangsúlyozó modell fogyasztói elvetik a biotechnológiát, mint az élelmiszertermelésben indokolatlanul növekvő kockázatot. A fenntartható verzió részletesen vizsgálja a biotechnológia és a biogazdálkodás közös lehetőségeit.

Ha hazánk EU-hoz való csatlakozása után már nem is áll módunkban követni egyiket-másikat a fenti modellek közül, azért az egyes irányok létezését evidenciában tarthatjuk. A magyar mezőgazdaság helyzetét a rendszerváltást követő második évtizedben ugyan már közhelynek számít jellemezni, azonban a lehetőségek mérlegelése során érdemes kiemelni egy további szempontot: szinte nincs mit veszítenünk.