Egy évtizeddel, de akár csak néhány évvel ezelőtt is, ha kimondtuk azt a szót, "teleház", többnyire csodálkozó és kérdő tekintetekkel találkoztunk. A fogalom ma már bevonult a köztudatba, legalább is a vidéken élők többsége és a vidékfejlesztéssel foglalkozók körében.

A Magyar Teleház Szövetség meghatározása szerint "...a teleház egy sajátos infrastruktúra, intelligencia a közösség szolgálatában, melynek elemei:
- modern kommunikációtechnika és vele együttműködő
- modern irodai, számítás-, oktatás- és egyéb technika,
- közösségi tér,
- szervezési készség, kapacitás,
- lehívható szakértelem, tudás, információk," (Bihari G. szerk., 1999.) melyeket sajátos szolgáltatásként kínálnak a közösség számára, annak aktív közreműködésével. A meghatározás egy része (pl.: kommunikációtechnika) a teleház mellett jellemző lehet az e-Magyarország-pontokra, másik része (irodatechnika, szakértelem, információk) az egyre szaporodó internet-kávézókra is. A különbség éppen a közösségben játszott szerepükben van: a teleházak által megvalósított közösségi informatika jóval több, mint az egymás mellett elhelyezett és dolgozó, internetcsatlakozású számítógépek halmaza (lásd a következő ábrán).

A Magyar Teleház Szövetség megbízásából 2006-ban elvégzett kutatás (Alternatíva Egyesület, 2006) felmérte a teleházak működési körülményeit, területeit. A magyarországi teleházak közül 168 küldte vissza a kitöltött kérdőíveket. Az alapszolgáltatáson túli szolgáltatásokat vizsgáló kérdéssorra a következő válaszok érkeztek:

Egy kis teleház-történelem

Az első teleházat egy dániai születésű tolmács, Henning Albrechtsen hozta létre 1985-ben Svédország Vemdalen nevű településén. A 850 lelket számláló Vemdalen olyan környezetben fekszik, ahol 13 000 km2-en, 12 000 ember él. Albrechtsen úr eredetileg Stockholmban élt és dolgozott, nyugdíjasként költözött a 450 kilométerre lévő Vemdalenbe. Szeretett volna továbbra is igen aktív életet élni, tovább dolgozni, de új lakhelye ezt nem tette lehetővé: hiányzott az üzleti élet. Albrechtsen úr úgy gondolta, mindennek a térség elszigeteltsége az oka: a működő kisvállalkozások - külső kapcsolatok hiányában - csak vegetálnak, emiatt még az a kevés fiatal is elmenekül a vidékről.

Nem sokkal korábban Albrechtsen egy vidékfejlesztési szemináriumon vett részt, ahol különböző fejlesztési lehetőségekről hallott, ezek alapján fogalmazódott meg az ötlet: a 19 számítógéppel, és egyéb telekommunikációs eszközökkel (telefon, fax) felszerelt "teleházat" (Härjedalens Telestuga) egy áruház emeletén alakította ki, három embert alkalmazott a működtetéséhez. Ő maga is ebben az irodában folytatta fordítói, tolmács-munkáját, és a vemdaleniek előtt is megnyitotta azt. A kommunikációs lehetőség, a külvilágra való nyitás meghozta gyümölcsét: egyre több munkához jutottak a helyi vállalkozások, fellendült a vidék gazdasága, új vállalkozások, szolgáltatások települtek a térségbe. A teleház indulótőkéjét - mintegy egymillió svéd koronát - az állam, a legnagyobb távközlési vállalat és a helyi önkormányzat együttesen teremtette elő, de a teleház igen gyorsan önfenntartóvá vált (Németh S., 2005).

A különböző források megemlítik, hogy az 1980-as évek elején több országban (Franciaország, Nagy-Britannia) is próbálkoztak hasonló, főként távmunkára alkalmas irodák létrehozásával, de ezek többnyire gazdaságfejlesztési célból létesültek és nem (vagy kevésbé) volt közösségi szerepük. Svédországban is létrehoztak korábban egy teleházat, de a vemdaleni elsősége maradt meg a köztudatban (Németh S., 2005).

Bár a teleház fogalma ma már összefonódik az internettel, az első teleház kialakításakor a világháló valójában még nem működött. Mint nagyon sok - ma már a hétköznapokban közhasználatú - technika, technológia, az internet is a katonai kutatásoknak, fejlesztéseknek köszönheti létét.

Az 1960-as években az amerikai Védelmi Minisztérium kezdeményezte azt a kutatást, amelynek célja a különböző helyeken lévő számítógépek összekapcsolása, a biztonságos levelezés, file-csere megoldása volt. Ebbe a munkába kapcsolódott be a Vinton Cerf és Bob Kahn informatikus mérnökök által irányított, több egyetem kutatóiból verbuválódott csoport. Kutatási eredményeiket Cerf 1974-ben publikálta. Ma Vinton Cerf-et az internet atyjának tartják. Az internet mai elterjedésében további két ember játszott kiemelkedő szerepet: Jonathan Postel, aki megalkotta a domain-nevek rendszerét, és Tim Berners-Lee angol informatikus, a mindenki számára szabad és ingyenes www (World Wide Web) kitalálója (1990). Ez utóbbiban már az informatikai cégek is meglátták az üzleti lehetőséget, és a polgári, mindennapi internet-alkalmazások robbanásszerű fejlődésnek indultak (Máray T., 2003).

A teleházakról szóló első hazai beszámoló Kovács Emőke nevéhez fűződik, aki a kilencvenes évek elején az Országos Széchenyi Könyvtár Módszertani Osztályának vezetője volt. Külföldi tanulmányútjai és szakirodalmi munkák során találkozott a már működő teleházakkal, amelyekről a "Telekunyhók a vidék fejlesztéséért. Hogyan építsünk tájékoztató állomást?" címen, egy tanulmány részekén számolt be 1992-ben. A könyvtáros szakember ezt a módszert alkalmasnak tartotta a vidéki kiskönyvtárak információbázisaként, s ezáltal a szolgáltatásaik modernizálására, megerősítésére. Ebből a célból hozták létre először a nagymágocsi (Csongrád megye) könyvtárban a "telesarkot", ami több okból (leginkább a telefonvonal hiánya, az önkormányzat passzivitása miatt) nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Az első sikeres - és még ma is működő - teleház Csákberényben (Fejér megye) nyílt meg 1994-ben (Németh S., 2005). A csákberényeik már régebb óta kerestek olyan közösségi helyiséget, ahol rendelkezésükre áll a megfelelő infrastruktúra a fejlesztési tervek és pályázatok elkészítéséhez. Jó ötletnek bizonyult a csaknem száz éves öreg házikó felújítása erre a célra.

1994-ben még éppenhogy elindult az internet-szolgáltatás Magyarországon, ezért alapvetően nem is on-line alkalmazásokra alapozták a teleház működését. Az ötlet gazdája Gáspár Mátyás volt, aki később (1995) a Magyar Teleház Szövetség megalapításában és működtetésében is aktív szerepet vállalt. Az alulról jövő (bottom up) kezdeményezés mellé állt a helyi önkormányzat is, majd egyre több szakember csatlakozott hozzá (pl.: Kovács Győző, Neumann-díjas informatikus).

A teleházak hazai elterjedésében nagy szerepe volt az amerikai Hálózat a Demokráciáért (DemNet) támogatásának, amely segítségével 1996-97 közötti két évben 31 teleházat létesítettek.

A teleházak számának növekedésére, a mozgalomra a kormányzat is felfigyelt, és a további fejlesztés érdekében létrehozták a Nemzeti Teleház Programot (1997/98), ígéretet adva a pályázatokon keresztül történő anyagi támogatásra is (Németh S., 2005).
Bár Magyarországon az utóbbi években szinte robbanásszerűen megnőtt az internet-előfizetők száma, és a hozzáférés költségei - az erősödő verseny miatt - fokozatosan csökkennek, főképp a gazdaságilag elmaradott vidékeken változatlanul jelentős szerepet töltenek be a közösségi hozzáférési-pontok: a teleházak, az internet-kávézók, vagy az állami támogatottságú e-Magyarország pontok, amelyek nagyon különböző szolgáltatásokat nyújtanak. E három lehetőség közötti lényeges különbség, hogy a teleház közösség-formáló szerepe meghatározó lehet a (kis)település életében.

2007 elején már 167 alapszintű szolgáltatást nyújtó teleház van az országban, és mellettük 273 emelt szintű szolgáltató működik.

A teleházak jó része a kistelepüléseken működik. A már említett kutatás (Alternatíva Egyesület, 2006) szerint a magyarországi teleházak 81%-a 5 000 fő alatti lakosú településeken található (bár a felmérésben csupán 168 teleház vett részt).

A teleházak még a humoristákat is megihlették. Illusztrációként szolgáljon a Magyar Hírlapban 2002. június 22-én megjelent karikatúra: