A természet károsítása nem napjainkban kezdődött. Már az ipari forradalom idején (a XVIII. század második felétől) folyamatosan igénybe vettük környezetünk megújuló erőforrásait, de a felhasználás csak mostanra érte el azt a szintet, amely már jelentős negatív hatással van közvetlen és tágabb környezetünkre, természeti értékeinkre.

Természetvédelem kezdetei, kialakulása

Napjainkra a természet, mint önmagáért való érték háttérbe szorult, a gazdaságilag fejlett államok elsődlegesen a belőle kinyerhető, anyagi javakkal mérhető természeti kincsek pénzértékét tekintik mérvadónak. Úgy vélik, országuk környezeti értékeivel szabadon, korlátok nélkül rendelkezhetnek, és nem veszik figyelembe, hogy a természet nem egy országhatárokkal lezárható, elszigetelhető entitás. A nem egységként kezelt környezet értékei kitermeléssel, bányászattal stb. folyamatosan csökkennek, megbontva ezzel az élővilág kényes egyensúlyát.

Ezt mérlegelve jutottunk el addig a felismerésig, hogy a profittermelés nem lehet a legfőbb cél, saját túlélésünk érdekében a természet és környezetünk sokszínűségének megőrzésével kiemelten kell foglalkoznunk. Egyre többen látják, a természet nem tőlünk független, és mindannyian érdekeltek vagyunk abban, hogy minden eszközt felhasználjunk a további leromlás, kihasználás megakadályozása, az esetleges helyreállítása érdekében.

A természetvédelem célja a bioszféra állapotának, működőképességének, biodiverzitásának , valamint ezzel összefüggésben az élőhelyeknek és a természeti tájnak a megőrzése, károsodásainak megelőzése, mérséklése vagy elhárítása.

Többféleképpen definiálják a környezetvédelem és a természetvédelem viszonyát. Egyes vélemények szerint a természetvédelmet a környezetvédelem részének kell tekinteni (Nevelő, 2005). Egy másik nézőpont szerint (Katonáné Gombás, 2002) a természetvédelem és a környezetvédelem nem azonos fogalmak, bár jelentős átfedést tapasztalhatunk köztük. Véleményünk szerint a környezet- és a természetvédelem csak egymást kiegészítve lehet hatékony.

Lényeges különbség, hogy míg a környezetvédelem a társadalom által saját életfeltételeiben okozott károk megelőzésére, mérséklésére vagy elhárítására irányul, elsődlegesen az emberi populáció környezetével foglalkozik, a természetvédelem "célterülete" a bioszféra helyreállítása, a biológiai sokféleség megőrzése, a vadon élő állatfajok és természeti területek védelme. Az átfedést a két terület között a jóléti célú erdők, legelők, folyó- és állóvizek, ivóvízbázisok, települési zöldfelületek, stb. jelentik.

A védelem során nehézséget jelent, hogy míg a problémák és okozott károk akár globális szinten jelentkezhetnek, a megelőzéshez, a keletkezett kár csökkentéséhez szükséges pénzeszközöket lokálisan kell előteremteni. A természetvédelem, környezetvédelem érdekei csak egy nemzetközi összefogással megteremtett demokratikus politikai hatalom birtokában érvényesíthetők a profit-típusú érdekekkel szemben.

Az első természetvédelmi mozgalmak a XIX. század második felében kezdték meg működésüket Európában és Észak-Amerikában, jelentősen hozzájárulva a környezetvédelmi együttműködés intézményesítéséhez, a közvélemény formálásához. Később, a XX. század közepén a fejlett országokban éles vita bontakozott ki az emberi tevékenységek környezetre és természetre gyakorolt hatásáról.

Egy idő után ellentét alakult ki a fejlett és a fejlődő országok hozzáállásában a természetvédelemmel kapcsolatban. Míg a fejlett országok ráébredtek, hogy a felmerülő problémákat (amelyek a környezetszennyezésből, a természeti erőforrások csökkenéséből, a népességnövekedés, illetve a nagyobb fogyasztási igények által fokozódó nyersanyag- és energiafelhasználásból adódnak) orvosolni kell, meg kell oldani, addig a fejlődő országok úgy vélték, ezek a kérdések kizárólag a "gazdag" északi országokat érintik.

Az első világméretű programot, amely az emberi környezet megóvásával foglalkozott, 1972-ben dolgozták ki az ENSZ által Stockholmban megrendezett Környezeti Világkonferencián. A konferencián a résztvevő országok nyilatkozatot fogadtak el a környezetvédelem alapelveiről és nemzetközi feladatairól. Az együttműködés irányítására, a nemzetközi erőfeszítések összehangolására létrehozták az ENSZ Környezeti Programját (UNEP). A konferencia legfőbb eredménye az volt, hogy kísérletet tett a fejlett és fejlődő országok között a környezet védelme és a gazdaság fejlesztése kérdéseiben vallott szemléleti különbségek áthidalására, s általánosan elfogadtatta az ökológiailag "egészséges" fejlődés érdekében szükséges környezetvédelmi szemlélet és gazdálkodás gondolatát.

Az 1984-ben létrehozott Környezet és Fejlődés Bizottság elkészítette a "Közös Jövőnk" című jelentést, melyben először definiálták a fenntartható fejlődés fogalmát, amely kimondja, hogy a gazdaság csak a környezet megőrzésével növekedhet. A fenntartható fejlődés három pillére, a környezet-gazdaság-társadalom egymással összefügg, a döntéseknél mindhármat figyelembe kell venni.

Az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban megrendezett Környezet és Fejlődés Világkonferenciáján a fenntartható fejlődésre vonatkozó fontos dokumentumokat fogadtak el, "Feladatok a XXI. századra" (Agenda 21) néven, mely a fenntartható fejlődés átfogó programja. A konferencia ideje alatt nyitották meg aláírásra a Biológiai Sokféleségről szóló Egyezményt és az Éghajlatváltozási Keretegyezményt, melyeket "Riói egyezmények"-nek is neveznek.

A természetvédelem fogalma

A természetvédelem fogalma szűkebb tágabb és szűkebb körűen is értelmezhető. Tágabb értelemben a természetvédelem körébe tartozik minden olyan intézkedés, amely általános védelmet nyújt az ország egész területén, és elősegíti a biológiai sokféleség megőrzését, fenntartását, nem csak védett területekre vonatkozóan. A szűkebb körű értelmezés szerint a természetvédelem a speciálisan védett területek, természetes és természetközeli élőhelyek védelmét jelenti (www.kvvm.hu). Mindkét megfogalmazás helytálló, sőt létezik egy harmadik védelmi kategória is, amely egyedi védelmet biztosít egyes, esetenként akár fokozottan veszélyeztetett fajoknak és természeti objektumoknak.

Más megközelítésben szűkebb körű természetvédelem az a tevékenység, amit a természetvédelmi területeken a terület nélküli védett értékek (azaz a barlangok, a földtani és felszínalaktani-, víztani-, növénytani-, állattani-, kultúrtörténeti és tájképi értékek) védelme érdekében végeznek, és az a munka, amit a védetté nyilvánítandó természeti értékek védelem alá helyezése, megőrzése és fenntartása érdekében folytatnak. Ezt a gondolatot követve a tágabb körű, a természet egészére kiterjedő általános védelem másodlagos feladat, megvalósítása csak más szervezetek, és a társadalom bevonásával érhető el (Katonáné Gombás, 2002).

"Mivel napjainkban korszerűen szinte minden gazdasági és kulturális tevékenység csak a természet általános, szélesebb körűen értelmezett kímélésével végezhető, a természet értékeivel való okszerű, tartalmas gazdálkodás az egész államszervezet és a társadalom közös feladata. Ezt már nem lehet természetvédelemnek nevezni, hanem a "természet védelmének". Ez azonban még mindig nem azonos a környezetvédelemmel, de már több mint az élővilágvédelem, hiszen az élettelen természeti értékekre is kiterjed." (Katonáné Gombás, 2002)