Az Európai Unió természetvédelme

Az Európai Unió tagországai megőrzik bizonyos szintű függetlenségüket, alkotmányos hagyományaikat a Közösségben. Ez magyarázza, hogy országonként eltérő lehet az egyes területek szabályozása: az Unió leggyakrabban irányelveket bocsát ki, amelyek kötelezőek az egyes tagállamokra nézve, azonban szabad kezet ad nekik a megfelelő módszerek kiválasztásában és alkalmazásában. Így történt ez a természetvédelmi szabályozás terén is.

A jelenleg hatályos Uniós jogszabályok közül mintegy 300 környezeti vonatkozású irányelv, rendelet, határozat és ajánlás létezik, kiegészítve számos állásfoglalással és politikai nyilatkozattal. Az EU természetvédelmi joganyaga a biológiai sokféleség védelme és fenntartása érdekében hozott irányelvekből és rendeletekből, valamint azok módosításait tartalmazó jogszabályokból áll. A közösségi jogalkotás alapelvként rögzíti a természetvédelmi intézkedések alapkövetelményeit.

Európai Uniós természetvédelmi jogszabályok

Az EU legfontosabb természetvédelmi vonatkozású jogszabályai a következők (eur-lex.europa.eu):

- 338/97/EK rendelet
amely a korábban említett CITES nemzetközi egyezmény végrehajtását segíti, a vadon élő állatok kereskedelmével foglalkozik. A rendeletben meghatározzák, melyek azok a fajok, amelyek kereskedelme tiltott, melyek kereskedelme kötött engedélyhez vagy bizonyítványhoz, meghatározzák az elvárt szigorú feltételeket vagy követelményeket. A rendelet hatálya azokra a fajokra terjed ki, amelyek a CITES I. függelékében szerepelnek.

- Madárvédelmi irányelv (79/409/EGK)
1979-ben jött létre, az Európai Unió első természetvédelmi jogszabályaként. Általános célja a tagállamok területén természetes módon előforduló (elsősorban a vonuló) madárfajok védelme. A szabályozás hatályos a madarakra, azok tojásaira, fészkeire és életterükre is. További célkitűzése az ún. különleges madárvédelmi területek kijelölése, amik azok a régiók lehetnek, amelyek az 1. mellékletben felsorolt, a tagállam területén rendszeresen előforduló és átvonuló fajok nagy állományainak adnak otthont, valamint a vízimadarak szempontjából nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyeket foglalnak magukban.

- Élőhelyvédelmi irányelv (92/43/EGK) - A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme
Az irányelvet 1992-ben hozták létre, fő célként a biológiai sokféleség megóvását, a madárvédelmi irányelv hatályán kívül eső, többi veszélyeztetett állat- és növényfaj, valamint azok természetes élőhelyeinek védelmének szabályozását tűzve ki. Ennek érdekében a tagállamoknak közösen kell kiépíteniük a különleges természet-megőrzési területek hálózatát. A korábban már leírt Madárvédelmi Irányelv alapján kijelölt különleges madárvédelmi területek szintén a hálózat részét képezik. Az irányelv előírta egy európai ökológiai hálózat, a későbbiekben részletesebben tárgyalt Natura 2000 létrehozását is, mely napjainkra Magyarországon is megvalósult.

Az Európai Unió a közösség érdekében nagyon fontosnak tartja a természetvédelmi szempontból jelentős területek "kiemelten védett területté" (Special Protection Area, SPA) nyilvánítását. Az élőhelyvédelmi irányelvvel együtt hozták létre a LIFE közösségi pénzügyi alapot, amely segíti a tagállamokat az irányelv végrehajtásában és a Natura 2000 hálózat létrehozásában (ec.europa.eu/environment/index_en.htm).

Natura 2000, az Európai Unió ökológiai hálózata

A Natura 2000 hálózatot az Európai Unió irányelvei alapján, egységes szempontrendszer szerint hozták létre.

A hálózat célja egy olyan, európai szintű, összefüggő ökológiai hálózat kialakítása volt, mely magában foglalja Európa közösségi jelentőségű természetvédelmi területeit, az állat- és növényfajok, valamint élőhelyek megőrzése érdekében biztosítja a biodiverzitás védelmét. Kialakításában jelentős szerepet kapott a Madárvédelmi (1979) és az Élőhelyvédelmi irányelv (1992), a Natura 2000 területeit a két irányelv alapján védett részek közösen alkotják (Gergely E. é.n.).

A Natura 2000 hálózat szemléletében teljesen új a korábbiakhoz képest: eddig a természetvédelem kirekesztette a védett területről az összes többi területhasználót, ezzel szemben a Natura 2000 területeken előfordulhat, hogy kifejezetten szeretnék fenntartani az eddigi területhasználatot - még ha egyes esetekben csak bizonyos megszorításokkal is (Sándor Sz. é.n.). A kijelölés alapjául szolgáló Élőhelyvédelmi irányelv (1992) "egyértelműen kifejezi, hogy a Natura 2000 területek kijelölésével nem a gazdasági fejlődés leállítása, és nem zárt rezervátumok létrehozása a cél - ahol minden tevékenység tiltott - hanem a gazdálkodás bizonyos formái a területen továbbra is folytathatók, ha az összeegyeztethető a védelemmel. A védelmet kizárólag azon fajok és élőhelytípusok szempontjából kell biztosítani, amelyek alapján a területet kijelölték."
A hálózat jellegzetessége még, hogy nem a teljes ökoszisztémára terjed ki, hanem a közösségi jelentőségű fajok, élőhelyeik, illetve bizonyos speciális egyéb élőhely-típusok fennmaradását hivatott garantálni.

A területek védelmének megvalósítása a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az irányelvek a Natura 2000 területekre monitorozási és kutatási feladatokat is előírnak.