A perspektívikus termékekhez, a "hungarikumok"-hoz kapcsolódó régi hiedelmünk - és egyben a magyar mezőgazdák többé-kevésbé szilárd meggyőződése is,   hogy természeti és társadalmi erőforrások tekintetében kompetitív (divatosabban, de nem egészen szabatosan komparatív) előnyeink vannak, és ezek kedvezően befolyásolják távlati versenyképességünket az európai piacokon.

Termőhely és termesztési körzetek

Az általánosan elterjedt nézet szerint legfontosabb verseny-előnyeink a 2000 napfényes óra és az ezzel kapcsolatos - a kedvező termőhelyi viszonyokból fakadó - kiemelkedő termékminőség valamint az olcsó munkaerő miatti kedvezőbb költségek.

Részben ezt a nézetet osztja az előzőekben már hivatkozott Herman De Boon (1995) is, aki szerint a magyar gazdaság esélyei a következőképpen alakulnak: (a "++" a nagyon jó, a "--" a nagyon gyenge versenyképességet jelenti):

De vajon valóságosak-e ezek az előnyök? A kétezer napfényes óra az egész Mediterránban általános; a termőhelyi viszonyaink lehetnének jók, ha a kiválasztás nem a tűrőképesség, hanem az optimum alapján történt volna; a kiváló termékminőségünk inkább illúzió, mint valóság; az állítólag olcsó munkaerőből pedig csak az alacsony bér az igaz, a rárakódó terhek és a gyengébb termelékenység sajnos többnyire kiegyenlítik a különbséget (arról nem is beszélve, hogy nagyon sok magyar gazdálkodó is szívesebben alkalmazza – "feketén" – a még olcsóbb, bár sokszor képzetlenebb határon túli munkaerőt).

A termesztési körzetek kialakulása

Alaposabban vizsgálva a termőhely és a termesztési körzet kérdését meg kell állapítanunk, hogy a magyar mezőgazdaság termesztési körzetei többnyire véletlenszerű kiválasztással, az optimumtól gyakran nagyon távoli tolerancia alapján születtek. (Botanikai példával élve; a növénytudós Soó Rezső megfigyelte, hogy a közép-európai gyepeket alkotó fűfélék vízigénye alig tér el egymástól. A homokpusztán élő sovány csenkesz és a mocsárban élő nád nem a vízgazdálkodási optimumukban különböznek egymástól, hanem a szárazság- illetve víztűrő-képességükben.) Sajnos az ország mezőgazdasági termőterületének felosztódása az egyes növénykultúrák között is ugyanígy történt; a termesztett növények nem az optimális, hanem a még tolerált termőhelyre kerültek.

Sokszor csupán egy apró véletlenen múlott, hogy hol alakult ki az azután esetleg híressé vált termőtáj. Az egyik neves hazai gyümölcstermesztő körzet története például egy tanítónak a faluba településével kezdődött, aki értett a baracktermesztéshez. A környezetről azóta kiderült a korlátozott alkalmasság, versenyelőnynek maradt a szakértelem. Mindez nem csupán hazai specialitás, hasonló jelenséget már korábban tudományosan bizonyítottak a híres németországi faiskolákra. A nagy amerikai almatermelő körzetek is a kétszáz éve élt vándor kertész, Johnny Appleseed csavargásai nyomán születtek. Ellenpéldaként csak a legkirívóbbakat említve; Hollandiában kevés a termőföld és nagyon szigorúan szabályozzák a gazdálkodást, Izraelben alig van víz, Kaliforniában biztos minden nagyon drága, mégis a világ legfejlettebb kertkultúrái alakultak ki ezekben az államokban.

Az apró véletlen persze nem elég egy egész termesztési körzet kialakulásához, az csak egy "kondenzációs magot" képez, ami a pillanatnyi lehetőséget hordozza magában. Az első kertészt vagy mezőgazdát követi a többi, mert jobb együtt küszködni a helyi viszonyokkal. Azután odaszoknak a kereskedők, megnyílik egy gazdabolt, egy képzett szakember elkezd szaktanácsot adni, azaz fokozatosan kifejlődnek az agglomerációs előnyök. Ha ezek egyre jobban felerősítik egymást, akkor már pozitív visszacsatolásról beszélhetünk és kialakul a termőtáj. Biztos, hogy a kedvező termőhelyi viszonyok is az erősítő tényezőkhöz tartoznak, de a tapasztalat azt bizonyítja, hogy legtöbbször a tűrhető termőhely és a toleráns mezőgazdasági kultúra is elegendő volt. Bizonyára sokszor végződött ez a folyamat vetéléssel is, azaz valamelyik tényező hiányzott, az agglomerációs előnyök nem hatottak, a termesztők együttműködés helyett csak marakodtak, a visszacsatolás negatív volt, és a termőtáj nem született meg, így nem is nagyon tudunk róla.