Szubszidiaritás és decentralizáció
A szubszidiaritás kifejezésnek még nem sikerült megtalálni a magyar megfelelőjét, jobbára csupán körülírással lehet megfogalmazni a jelentését: a döntéseket (és a végrehajtást) azon a lehető legalacsonyabb területi szinten kell meghozni (és véghezvinni), amelyen az a leginkább átlátható, és a leghatékonyabban, a legnagyobb kompetenciával megtehető. Az elvnek megfelelő működés kiküszöböli a felesleges szinteket a döntéshozatalban és a végrehajtásban: a magasabb szintű szerv nem intézkedhet olyan esetben, amikor az adott célkitűzést - eredménnyel - az alacsonyabb szinten is el lehet érni. Természetesen a döntési kompetenciával együtt jár a nagyobb felelősség is, amelyet szintén az adott szinten kell vállalni.
A szubszidiaritás és a decentralizáció révén érhető el az Európai Unió regionális politikájában, hogy a fejlesztés igazodjék a helyi adottságokhoz, aktivizálják a helyi erőforrásokat, és növekedjék a helyi szintek felelőssége is.

Partnerség
A projektek tervezése, kidolgozása, végrehajtása és ellenőrzése során kiemelten fontos a vertikális és a horizontális együttműködés a szereplők között. A vertikális együttműködés az Európai Unió és a tagállamok intézményei, valamint a régiók közötti, míg a horizontális a regionális és helyi hatóságok, oktatási intézmények, civil szervezetek, vállalatok és szociális partnerek, az egyes ágazatokhoz tartozó intézmények szoros együttműködését feltételezi. Mindez azért szükséges, mert a projektek kedvezményezettei, végrehajtói nem jelentkezhetnek közvetlenül a támogatásért, hanem az egyes projektek mindig egy átfogóbb program (regionális, ágazati) részét képezik.

Programozás
A fejlesztési stratégiák előbb említett - vertikális és horizontális partnerségen alapuló - kidolgozása, a fő célkitűzések egyértelmű meghatározása, illetve a fejlesztések egymásra épülése, időbeli ütemezése jelenti a programozást. A programozás elve az Európai Unió regionális politikájában azt szolgálja, hogy ne egy-egy elszigetelt projektet (azaz egy-egy létesítményt, egy-egy akciót) támogassanak, hanem a régió egészének vagy annak meghatározott területének fejlődését befolyásoló célkitűzéseket vagy azok sorozatát.

Koncentráció és addicionalitás
A koncentráció egyszerre értelmezhető területi és a financiális szempontból: a támogatásokat a leginkább elmaradott régiókra kell koncentrálni, és oda kell összpontosítani a pénzügyi források jelentős részét. A koncentráció célja, hogy a fejlesztési célkitűzések megvalósítása során kiküszöbölhetőek legyenek a felesleges párhuzamosságok, megakadályozva a pazarlást és az elaprózódást.
Az addicionalitás úgy értelmezendő, hogy a Közösség által nyújtott pénzügyi támogatás minden esetben csupán kiegészíti az adott ország fejlesztési pénzeszközeit (még akkor is, ha arányaiban esetleg a Közösségi források nagyobb hányadot képviselnek a nemzetinél). Ezáltal járul hozzá a Közösség a nemzet területfejlesztési stratégiájához, amelyet azonban összhangba kell hozni a Közösség strukturális politikájával. Emellett a nemzeteknek nyújtott támogatásokat be kell illeszteni a Közösségnek a tervidőszakra meghatározott támogatási rendszerébe, összhangban az integráció elveinek érvényesítésével.