Az előző fejezetekben már utaltunk arra, hogy a Strukturális Alapok pénzeszközei némileg átalakultak a 2007. január 1-vel kezdődő költségvetési ciklusra. A korábbi négy strukturális alap helyett csupán kettő, az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap maradt fenn a Kohéziós Alap mellett. A Strukturális Alapokról leválasztották a közös agrárpolitikához, illetve a közös halászati politikához kapcsolódó pénzügyi eszközöket, és az agrártermelés finanszírozását szolgáló Európai Mezőgazdasági Garancia Alap (EMGA) mellett a vidékhez (mezőgazdasághoz) illetve a halászathoz kapcsolódó fejlesztések finanszírozására létrehozták az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot (EMVA), valamint az Európai Halászati Alapot (EHA).

1988 óta az Európai Unió mintegy 480 milliárd eurót költött a kedvezőtlen helyzetű régiókra. A 2007 és 2013 közötti időszakban az ERFA, ESZA és Kohéziós Alapból 308 milliárd euró forrás áll rendelkezésre (2004-es árakon) (http://europa.eu.) és a strukturális politika három célkitűzés megvalósítását finanszírozza ebből az összegből:

1. Konvergencia célkitűzés:
A legszegényebb régiók (és országok) felzárkóztatását célzó támogatás mintegy folytatása a 2000-2006 időszak 1. célterületének és a Kohéziós Alap nyújtotta támogatásnak. E célkitűzés megvalósítására a hét év alatt 251,1 milliárd eurót szán az Európai Unió, amely a rendelkezésre álló összes forrás mintegy 81,5%-a.

A strukturális alapok forrásaira (ERFA, ESZA), azok a NUTS2 szintű régiók jogosultak, amelyekben a 2000-2002 időszakra vonatkozó adatok alapján az egy főre eső bruttó hazai termék (GDP) nem éri el az immár 27 tagúra bővült Unió átlagának 75 százalékát. Erre a támogatásra várhatóan az 1. célkitűzés forrásainak 70,5%-át, 177,1 milliárd eurót szándékoznak költeni (2004-es árakon számítva).

Azok a régiók (a már említett "phasing-out" térségek), ahol a GDP az EU bővítéssel járó statisztikai hatás következtében haladja meg a 75%-os küszöbértéket, a célkitűzés forrásaiból - ha csupán átmeneti jelleggel is, és fokozatosan csökkenő mértékben - továbbra is részesülnek támogatásban. Ezek a régiók a célkitűzés forrásainak 4,9%-ra, 12,5 milliárd euróra számíthatnak.

A Kohéziós Alap támogatásaira az a 17 tagállam jogosult, amelyben a 2001-2003 időszakra vonatkozó adatok alapján az egy főre eső bruttó nemzeti jövedelem (GNI) nem éri el az uniós átlag 90%-át. Továbbra is nagy volumenű környezetvédelmi, infrastrukturális és a megújuló energiaforrásokhoz kötődő beruházásokat támogatják hét éven keresztül.

2. Regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés:
A 2. célkitűzés azokra a régiókra érvényes, amelyek nem tartoznak a konvergencia célkitűzés hatálya alá - mert azoknál jobb gazdasági helyzetben vannak – de ennek ellenére versenyképességi és foglalkoztatási gondokkal küzdenek.

A célkitűzés keretében 19 tagállam 155 régiója részesülhet támogatásban, ezen felül pedig 13 úgynevezett "phasing-in" régió van, amelyekben a 2. célkitűzés támogatásait fokozatosan vezetik be. (Ezek a régiók - a korábbi 1. célkitűzés alá tartozó egykori státuszuknál fogva - különleges pénzügyi juttatásban részesülnek). A célkitűzés keretében 49,1 milliárd euró áll rendelkezésre, ami a teljes összeg csaknem 16 százaléka, és megközelítően 4/5-1/5 arányban oszlik meg a jogosult és a "phasing-in" területek között. A programok finanszírozása egyenlő arányban oszlik meg az ESZA és az ERFA között.

3. Európai területi együttműködés célkitűzés:
A célkitűzés a korábbi INTERREG közösségi kezdeményezésen alapul, és célja, hogy a közös helyi és regionális kezdeményezések révén tovább erősítse a határokon átnyúló együttműködéseket. Az évi mintegy 1,1 milliárd euró támogatásra a NUTS3 szintű térségek jogosultak az ERFA keretéből (http://europa.eu).

A 2007-2013 közötti strukturális politika programjait, prioritásait és a rendelkezésre álló összegekről szóló táblázatot letöltheti itt.