Mégis szilárd meggyőződésünk, hogy a véletlen események és a káosz legalább olyan fontos szerepet játszanak benne. Az inercia, az időzítés és a véletlenek szerepét versenystratégiai modellbe ágyazva, a káosz-kutatás legújabb eredményeit is felhasználva és a pozitív visszacsatolás kiemelkedő jelentőségét bizonyítva mutatjuk be. Az elméletünkből fakadó gyakorlati következtetéseket, kertgazdasági vállalkozókról készített esettanulmányok közös feldolgozásával oktatjuk egyetemi hallgatóinknak.

Az elmúlt századok fizikai világképe, - amely az ökológiára és az ökonómiára is jócskán kisugárzott, - két alapvető paradigmán nyugszik. A teljes kauzalitás elvén, azaz ok és okozat tiszta megkülönböztethetőségén, és a determinizmuson, azaz azonos körülmények között azonosan bekövetkező események előrejelezhetőségén. Ez az eleinte az égi mechanikára - például a bolygók pályán lévő helyzetének pontos meghatározására - jól illeszkedő tudományos világkép ma már a csillagászatban is megingott; a Pluto mozgását Kepler harmóniát sugárzó törvényei csak közelítőleg magyarázzák, és napjainkra közismert a kilencedik bolygó kaotikus oszcillációja. Az élő természetre és a gazdaságra azonban valószínűleg sosem volt igaz és használható nyugvópont a két fenti paradigma. Az életben nincsenek azonos körülmények és azonosan ismétlődő események. Elismerjük, hogy a mindennapokon az eseményeket az inercia, a tehetetlenség mozgatja, de a fontos dolgok, a változások a különleges napokon történnek, azok gyakran a véletlentől függenek, és történhetnének, alakulhatnának egészen másképpen is.

Az okot és az okozatot gyakran nem csak tudatlanságunk miatt nem tudjuk határozottan elkülöníteni; sokkal inkább cirkuláris kauzalitásról kellene beszélnünk, ahol ok és okozat között kölcsönhatás van, mégpedig többnyire nem közvetlenül, hanem kauzális láncokon át visszacsatolva, tyúk és tojás örök körforgásában. Ha a teljes ok - okozati kör nem is fedezhető fel mindig, minimumprogramként feltétlenül ajánljuk a hagyományos merev kapcsolat feltételezésének feloldását az alábbi hármas csoportra;

- hajlamosító tényezők,
- közvetlen kiváltó okok,
- párhuzamos jelenségek.