Az állami, agrár-, öko- és etikai protekcionizmus nem egészen új jelenségek, de a szerepük és az ellenük való harc azonban felerősödött a századfordulón.

1. PROTEKCIONIZMUS

Az agrárváltozat lényege, hogy a mezőgazdasági támogatások az alacsonyabb élelmiszerárakon keresztül kedveznek ugyan az egész lakosságnak, de többe kerülnek az adófizetőnek, mint amennyi hasznot hoznak a termelőnek. A különbség a jobbik esetben csak a rossz hatékonyság és az pénzelosztás költsége. A nálunk is megvalósuló rosszabbik esetben azonban az állami protekcionizmussal kombinálódik az ügy, és zűrös szabályozást, korrupciót, bizonytalanságot politika- és államfüggőséget eredményez. Az ökoprotekcionizmus számos esetben a piacvédelem trükkös formájának bizonyult, mint a delfinkímélő tonhalászat, amelynek emblémája mára szinte minden tonhalas konzerv dísze lett. Bennünket is fenyeget viszont a tojásokra rakandó svájci "szégyenbélyeg", hogy ezt a tojást "állatkínzó" ketrecben tojták, valamint számos hasonló "sötétzöld" ötlet, amelyet bármikor felhasználhatnak a magyar termékek ellen, az élelmiszerbiztonságot hangoztatva, de inkább csak "non-tariff-barrier"-ként. Az etikai protekcionizmus a WTO világkonferencián már főszerepet kapott; kiderült, hogy a fejlődő országok női, gyermek- és általában az alulfizetett munkája elleni tiltakozás is főleg csak a gazdag országok piacait védi az olcsó termékektől, és nem kínál igazi megoldásokat a szegénység elleni küzdelemben.

2. MÁSODIK ZÖLD FORRADALOM

A második zöld forradalom (doubly green revolution) résztvevői lehetnénk, ha nem dugnánk az ősi magyar földtörvénykezésbe a fejünket. Az elsőről, a Nobel-békedíjas Norman Ernest Borlaug világéhezés elleni küzdelméről is alig olvashatunk az agrártörténeti tankönyvekben, holott valószínűleg az egyetlen mezőgazda kollégánk a kitüntetettek között. A második zöld forradalom a fenntarthatóságot fontos célként megjelölő, a genetikailag módosított élőlények, a biotechnológia térhódítását is feltételező világélelmezési eszme. A gyakran gúnyosan csak Frankenstein-foods-nak nevezett GM élelmiszerek, valamint a módosított növények és állatok (LMOs) megváltoztatják a világot:

• javítják a termesztéstechnológiai tulajdonságokat (pl. olcsó és környezetbarát gyomirtás, rovar és betegség-ellenállóság stb),
• javítják a késztermékek feldolgozási, étkezési, takarmányozási és eltarthatósági tulajdonságait (pl. vitamingazdagság, allergén mentesség, ipari felhasználhatóság stb., a non-food szektorban is),
• fokozzák az ökológiai adaptációt: szárazságtűrés, sótűrés, levegő-nitrogén kötés (Borlaug szavaival a "Rhizobium cerealis") stb.,
• fokozzák a dekontaminációs képességeket: szennyvízkezelés, izotóp és nehézfém kivonás (rhizofiltráció, fitoextrakció, bioremediáció),
• kevesebb területet kell bevonni a mezőgazdasági termelésbe, kevesebb erőt kell kiirtani a földműveléshez,
• bioszintetizátor élőlények terjedése (pl. gyógyszer-, hormon-, enzim-, szövet- és szervtermelő mikrobák, növények és állatok stb).

A kétségkívül veszélyes újítások elterjedési lassúságának az oka viszont a hiedelmekkel ellentétben nem csak az európai ellenállás, hanem a kisüzemekben a fegyelem és a védhetőség hiánya. A távlati cél ugyan az, hogy maga a termék, az élelmiszer ne legyen GM, de ilyen kockázatot hordozó munkaeszközt később sem lehet iskolázatlan és regisztrálatlan kisgazda kezébe adni. Ők kimaradnak ebből a forradalomból, és ha ők azonosak a magyar mezőgazdasággal, akkor mindannyian legfeljebb csak nézők lehetünk.

Az Európai Unió és vele együtt Magyarország is ellenzi a genetikai módosítások mezőgazdasági hasznosítását, de sokan ezt is protekcionizmusnak, az amerikai árukkal szembeni európai picvédelemnek látják. Az amerikai válaszlépés sajnos előre látható; ők a szermaradványt fogják kifogásolni a növényvédelemben részesített, genetikailag nem rezisztens, európai mezőgazdasági haszonnövényekben.

Az agrárvilágot is kiszolgáló vegyipari multik, a világélelmezéssel kapcsolatos szociális érzékenységükre hivatkozva, olyan koncentrációs és integrációs folyamatokat indítottak el, amelyek révén a fajtaelőállító nemesítéstől a termény előállításáig szabályozhatják a mezőgazdasági folyamatokat. Létrehozzák a gyomirtójuknak ellenálló növényfajtát, ők forgalmazzák a vetőmagot és hozzá a környezetbarát gyomirtószert. Gondoskodnak róla, hogy a fajta ne legyen házilag szaporítható, ami végülis jogos szellemi termék védelem, valamint környezeti közérdek is. A még messzebbre látó multik megpróbálnak egy újabb lépcsőt meghódítani, és maguk kereskednek a terménnyel vagy ők szervezik meg a feldolgozást is. Az "élettudományi" oligopóliumok létrehozása nem annyira a méretgazdaságosság (economies of scale) megteremtésére irányul, hiszen az egyesülők korábban is világelsők voltak, mint inkább a kínálati gazdagságból (economies of scope) származó szinergikus hatások előnyeiért történik.