A Föld teljes meghódításához azonban később - az állatok után - meg kellett szelídíteni a növényeket is. Az évről évre kiválasztott legnagyobb fűmagvak elvetéséhez fel kellett törni a földet. Néhány év alatt a talaj természetes termőképessége kimerült, ezért az első földművelőknek vándorolniuk kellett, évtizedenként új földeket keresve, erdőket irtva, réteket feltörve tehettek csak szert új táptalajra.

Csak néhány kivételes hely volt alkalmas az állandó földműves életre; a Nílus és az Eufrátesz széles lapályához hasonló folyóvölgyek a rendszeres árvízzel együtt kapták a megújuló tápanyagot. A történelemkönyvek szerint az évről-évre a folyó áradásával elöntött - és így tápláló iszappal megtrágyázott - földek bizonyultak alkalmasnak a tartós művelésre. Lehet, hogy így volt, bár nekem vannak kétségeim. A víz egész évben hordozhat oldott tápanyagokat, amelyek csatornás-barázdás öntözéssel a növényekhez vezethetők.

Ezek az ókori kultúrák sivatagi éghajlaton jöttek létre, az öntözés nélkülözhetetlen volt, a víz vezetéséhez technika kell, a technika összehangolt működtetéséhez fegyelmezett közösség, azaz állam. Így talán az ókori birodalmak alapjai is a mezőgazdaságban gyökereznek.