A föld egyben tartásához korlátozni kellet az emberi szaporaságot; az első fiú elment szerzetesnek, a második katedrálist épített, a harmadik katonáskodott, és a háborúba hurcolt betegségeivel tízszer-százszor több embert ölt meg, mint a kardjával, azaz kegyetlenül hangzik, de működött a népességszabályozás. Általánosan elterjedt az alkohol, ahol megél a szőlő ott a bor, ahol csak a gabona, ott a sör, amelyek remekül beváltak víztisztítóként és jól adagolható kábítószerként. Mindkettő kellett az életben maradáshoz.

Talán nem véletlen, hogy a kender alapú civilizációkról nem tudunk, bár állítólag az Andokban való magashegyi boldoguláshoz szintén elengedhetetlen volt a koka cserje. Nem akarunk senkit megbántani vallásos hitében, de állítólag ezer évvel Krisztus születése után lett általános a kereszténység, amely megvigasztalta a parasztot a nyomorúságos életében, és megfékezte az uralkodókat a kegyetlenkedésben és a harácsolásban. Szükséges ideológia volt az akkori európai életkörülmények elviseléséhez. Az „aranykor” körülbelül háromszáz évig tartott, a legszebb bizonyítékot a virágzó agráriumról talán Berry herceg kalendáriumában találhatjuk.