El kell ismernünk, hogy a génmódosítás kockázatának felmérésére az "ártatlanság vélelme" nem elegendő szempont, a tudománynak és a hatóságoknak az elővigyázatosság elvét (precautionary principle) követve kell vizsgálniuk a csekély valószínűséggel bekövetkező veszélyeket is. Hisztériára viszont nincsen ok. Biztosan örülünk, ha a sajtgyártás során használt tejoltó készítéséhez nem kell leölni a szopós borjakat, hanem géntechnológiával előállított kimozint használhatunk. Boldogok leszünk, ha a lisztérzékenységtől szenvedő gyermekek számára minden nehézség nélkül vásárolhatunk az allergéntől génmódosítással megszabadított gabona-termékeket (cereáliákat). Néhány év múlva talán a banán vagy a burgonya lesz az immunizáló "oltások" ehető hordozója, a kellemetlen és a fejlődők számára megfizethetetlenül drága injekciózás helyett. A génmódosítás és BORLAUG ellenfelei mindezt inkább veszélyesnek, mint hasznosnak tartják, és a fejlődő (igazából éhező) országok számára is csak a beszerzési kiszolgáltatottságuk növekedését látják a génmódosított, multik által forgalmazott vetőmagvakban. Nem valószínű, hogy igazuk lenne, de az szinte biztos, hogy nincs egyenértékű reményekkel kecsegtető ajánlatuk. Az alkotó tudomány állítólagos és nagyritkán tényleg mutatkozó felelőtlenségénél sokkal veszélyesebb a „modern” ellenzékiség percenként ismétlődő nem-je, azaz a környezeti és társadalmi felelősségvállalás teljes hiánya. A tartós tilalom illegalitásba kényszeríti a génmódosítókat, és ennek következtében esetleg jelöletlenül kapjuk az esetleg emiatt bevizsgálatlan Franken(stein)-kosztot.