Kik csinálják a génmódosítást? Főként az agrárvilágot is kiszolgáló vegyipari multik. Ezek az óriásvállalatok a világélelmezéssel kapcsolatos szociális érzékenységükre hivatkozva olyan koncentrációs és integrációs folyamatokat indítottak el, amelyek révén a génmódosító fajtanemesítéstől a termény előállításáig szabályozhatják a mezőgazdasági folyamatokat. Létrehozzák a gyomirtójuknak ellenálló növényfajtát, ők forgalmazzák a vetőmagot és hozzá a környezetbarát gyomirtószert. Gondoskodnak róla, hogy a fajta ne legyen házilag szaporítható (az ilyenkor használatos terminátor gén biztonságosabb, mint a szerződések), ami végül is jogos szellemi termék védelem, valamint környezeti közérdek is. A még messzebbre látó multik megpróbálnak egy újabb üzleti szintet meghódítani, és maguk kereskednek a terménnyel, vagy ők szervezik meg a feldolgozást is. Az "élettudományi" oligopóliumok létrehozása nem annyira a méretgazdaságosság (economies of scale) megteremtésére irányul, hiszen az egyesülők korábban is világelsők voltak. A vállalatbirodalmak inkább a kínálati gazdagságból (economies of scope) származó szinergikus hatások előnyeit szeretnék használni. Ugyanilyen koncentrációs és integrációs folyamatok zajlanak az élelmiszer feldolgozásban és a kereskedelemben is, így előbb-utóbb ugyanaz a cégóriás módosítja a géneket, aki aztán a lánc végén megeteti velünk. Lehet őket gyűlölni, mert multinacionálisak, amerikaiak, kapitalisták, gazdagok stb., de tisztelni is, hiszen óriási kockázatot és felelősséget vállalnak, nevüket, védjegyeiket és milliárdjaikat veszíthetik el, ha melléfognak, és kárt tesznek bennünk vagy a környezetben. Persze nyerni akarnak; sokat és minél előbb, hogy tovább gazdagodjanak, és újra befektethessenek az új technikába. Ugyanúgy, mint a hazai kisvállalkozások, akik közismerten a környezeti és társadalmi felelősségvállalás példaképei. A szuper-géntechnika halványzöld alternatívájának vagy legalábbis hasznos kiegészítőjének tűnik a CAMBIA „transgenomics” és „meta-technologies” irányzata. E projekt nyitottságával, nem-üzleti és nemzetközi támogatottságával, az apomixis (szűznemzés) jelenségének széleskörű felhasználásával nagyobb lehetőségeket nyújt a fejlődő országoknak, jogi védettségtől mentes nemesítést a harmadik világnak.