A távlati cél a nemesítőknél is az, hogy ne a termék legyen genetikailag módosított (GM), és semmiképpen se LMO-FFP (living modified organism intended for direct use as food or feed, or for processing). Tehát mindenki jobbnak tartja azt, ha nem magát a módosított DNS-t tartalmazó élőlényt használjuk táplálkozási, takarmányozási vagy feldolgozási célra, hanem annak termékeit (pl. cukorrépa cukrát, olajrepce olaját). Mai tudásunk szerint persze elképzelhetetlen, hogy a burgonya-növény föld fölötti része a genetikailag beépített Bt (Bacillus thüringiensis) toxin termelésével védje meg a zöld részeit a burgonyabogártól, a föld alatti ehető gumók viszont ne tartalmazzanak ilyen gént. Azonban a tudomány szinte minden későbbi felfedezése korábban ugyanilyen lehetetlennek tűnt. Veszélyeket persze a hagyományos nemesítés is hozhat magával, hiszen már született korábban magas solanin tartalmú, mérgező burgonya. Számos haszonnövényünk alapvetően mérgező (például a burgonya- és salátafélék), és nemesítéssel vagy utókezeléssel (sütéssel, főzéssel) méregtelenítjük azokat, néha nem a kellő mértékben. A szinte minden készételünkben kéretlenül is megjelenő, kis mennyiségű (természetes állapotában mérgező) szója például sokunk számára kellemetlenebb, mint bármely ehető növény génmódosított, de cserébe vegyszermaradvány-mentes élelmiszer készítménye.