A génmódosítási történet társadalmi vonatkozásai kétszáz évesek. Thomas Robert MALTHUS 1798-ban, az ipari forradalom Angliájában rávilágított a népesség-robbanás és a bekövetkező élelmiszerhiány összefüggésére.

Szerinte a mezőgazdaság élelmiszertermelő képessége nem tud lépést tartani a rohamosan növekvő létszámú lakosság táplálék-szükségletével. Sajnos az előrejelzése igaznak bizonyult, és az 1950-es évekig az éhező milliók, éhenhaló százezrek, kalória- fehérje- és vitamin­hiányosan táplálkozó milliárdok jellemezték a földgolyónk legnagyobb részét.

A második világháború utolsó éveiben egy amerikai mezőgazda és csapata elkezdte megváltoztatni ezt az éhező világot. Norman Ernest BORLAUG a többé-kevésbé sikeres forradalmáért 1970-ben Nobel Béke Díjat kapott. A nevét az egész világon ismerik, többnyire áldják, néhányan átkozzák, Magyarországon alig említik. Műve – a zöld forradalom – enni adott az emberiségnek; nem segélyt osztott, hanem földművelést, növénytermesztést tanított szerte a világon. Lehet, hogy ő alkalmazta a tudástranszfert is először, a fejlődő országok segítésének máig legkorszerűbbnek tartott módszerét, amely "hal helyett háló" formájában persze több ezer éve ismert. BORLAUG gabonanemesítő és technológiafejlesztő tevékenysége nyomán az éhező Mexikó gabona-exportáló országgá vált, India, Pakisztán és Afrika számos országának parasztjai és kutatói tanulták meg tőle, hogyan kell a zöld forradalom újításait a termőhelyhez, a gazdasághoz és az adott társadalomhoz illeszteni.