Az erőforrások fogyasztása a népességnél is drámaibb növekedésnek indult. Az ásványi anyagok még egyrészt viszonylagos bőségben állnak rendelkezésünkre, másrészt innovatív eljárásokkal pótolhatóak is. A tiszta vízből és levegőből azonban már nem mindenkinek jut; külön feszültségforrás lesz a jövőben, hogy épp a gazdag országok szegények a fenti javakban. Míg a népesség 1900-tól 2000-ig "csupán" 3,5-szeresére nőtt, primer energiafogyasztása (egyenértéken számolva) 13-szorosára emelkedett. Tehát a fejlett világ energiaszükséglete jelentősen gyorsabban nőtt, mint a népessége. Világunk pedig ma még a meg nem újuló erőforrásokra támaszkodik.

Az erőforrások újrahasznosítása jelenti a harmadik nagy kihívást az értékeihez ragaszkodó társadalom számára, bár az előző két problémakörrel is szorosan összefügg. Az elhasznált erőforrások tönkreteszik azokat, amelyek még rendelkezésünkre állnak! Gondoljunk csak az üvegházhatásra, az ózonlyukra, az erdők pusztulására, a hegyekben álló szemétre, a vegyi gyárak szennyezett talajára, a folyókban hömpölygő szennyvízre, a szmogos levegőre vagy a percenként kihaló növény- és állatfajokra. Fontos feladatunk, hogy a halmozódó hulladékot visszavezessük az erőforrások földi keringésébe.