Metszőollók beszerzéséhez, helyes használatához, és ápolásához szeretnénk tanácsot adni gyümölcstermesztőknek, szőlészeknek és faiskolásoknak.

Rögtön az elején be kell vallanunk, hogy az első a legnehezebb, mert igazán jó ollót még mindig ritkán lehet nálunk kapni. Fontos tudnivaló viszont, hogy kertész szerszámokból a fejlettebb kertészetű országokban sem a nagyvárosi áruházak kínálják az igazi minőséget, hanem a gyümölcs- és szőlőtermelő falvak, városkák gazdaboltjai. A jó metszőolló sajnos nem olcsó, a néhány száz forintos csak virágszedésre való, a legdrágább mindentudók tízezer forint körüliek. Ezek viszont egy életre szólnak, mert nagyon strapabírók és minden alkatrészük cserélhető.

A kiválasztás szempontjai

A követelmények alapvatően hármasak, mert az ollónak jónak kell lennie a metszett növény, azaz a munka minősége nézőpontjából; a metsző ember, vagyis a kezünket és a karunkat érő megterhelés, az ergonómia szempontjából; végül pedig hardverként, azaz műszaki vasáruként, önmagában is be kell válnia. Elődeink még éles görbe késekkel, kacorral metszettek, a növényeken ejtett sebek simák, roncsolásmentesek voltak, és még ezeket a metszlapokat is bekenték fasebkátránnyal. Apáink és nagyapáink szemével nézve a mai gépi fűrészekkel metszett üzemi gyümölcsösök a sok meghagyott és roncsolt csonkkal borzalmas látványt nyújtanak, nem beszélve az ezeken a sebeken behatoló kórokozó mikroorganizmusok és kártevő rovarok tömegéről, és az emiatt is csekély élettartamú gyümölcsösökről. Ma a kertekben a veszélyes kacorral végzett aprólékos munka és a durva metszőgép sem tűnik járható útnak. A jól beállított és helyesen használt metszőollótól legalább a középutat elvárhatjuk; a gyors és balesetmentes munkát, a viszonylag sima és roncsolásmentes metszlapokkal.

Az ergonómia tudományos módszertan a dolgozó ember és a munka kölcsönös összehangolására az ésszerű munkavégzés érdekében. Az ergonómia humán és gazdasági céljait az ember, a munkaeszköz és a munkatárgy feladatra irányuló optimális együttműködésének kialakításával éri el. Figyelembe veszi az emberi teljesítőképességet és a szükségleteket. Tárgyát képezi az eljárások, munkamódszerek, munkahelyek, gépek, szerszámok és segédeszközök fejlesztése és javítása, valamint a munka tárgyának olyan kialakítása, hogy az a munkafolyamat és az ember szempontjából is ideális legyen.

Az ergonómia napjainkra leginkább a két legdivatosabb peremvidékén fejlődik. Az űrtudományok közé is bekerült, hiszen egy űreszköznek tényleg tökéletesnek kell lennie a kezelhetőség szempontjából. A hétköznapi munkahelyeken pedig inkább munkapszichológiaként értelmezik. Mindeközben kissé elsikkad a mindennapok ergonómiája; holott e betűk olvashatósága, e cikk tördelése, a szöveg elhelyezése is ergonómia, vagy legalábbis az kellene legyen, nem csak esztétikum vagy lapszerkesztői fogás.

A gyümölcsfákat metsző ember igen erős fizikai igénybevételnek van kitéve. Sokszor kedvezőtlen munkafeltételek között, hóban, fagyban, fárasztó testtartásban jelentős figyelmet igénylő munkát végez. A metszőolló tartásakor az ágakhoz való nyúláskor az illesztéskor és az olló visszahúzásakor változatos és nem túl erős statikus és dinamikus megterhelés éri a metsző kezet. Maga az ág vágása viszont nagyon erős és egyoldalú dinamikus megterhelést jelent. Az olló helyes kialakítása mindkét terhelést jelentősen csökkenti, a munka megkönnyítésével az ember egészségét védi, és a munka teljesítményét is fokozza.

A vágáskor fellépő egyoldalú dinamikus megterhelés nagysága elsősorban természetesen a vágott ágak és vesszők méretétől és minőségétől függ. A gyümölcsfajok között viszonylag puhának számít az almafa, a csonthéjasok keményebbek. Nem mindegy, hogy a rügy közelében vagy az ízköznél vágunk; télen keményebbek a vesszők, mint a tavaszi nedvkeringés megindulása után. A nyári zöldmetszésnél pedig néha olyan lágyak a hajtások, hogy olló nélkül is lehetne csipkedni őket. A metszett vesszők zöme 10 mm átmérőjű, és rendszeres évi ápolásnál ritka a 15 mm-nél vastagabb metszendő gally.