A tenyerünk felületén akkor oszlik el kedvezőbben a vágási erő, ha az olló nyelei nagy felületen fekszenek fel az ujjainkon és a tenyér párnázottabb részein. Ehhez viszonylag vaskosabb, sima felületű, a tenyerünkbe csavarodóan és a markoló ujjaink ívét követően hajlított, aszimmetrikus nyelek kellenek. Ebből sajnos az is következik, hogy az igazán jó ollók csak az egyik, vagy a jobb vagy a bal kezünkbe illenek, de szerencsére az élenjáró gyártók a balkezesekről sem feledkeznek meg. A vágási erő és a felfekvési felület együttese a legfontosabb ergonómiai tulajdonsága az ollóknak. A legjobb és a legrosszabb olló között az erőszükségletben és az illeszkedő ujj- és tenyérfelületben is lehet 100% különbség, ami a legjobb esetében mindössze negyede nyomást eredményez a tenyerünkön.

A hagyományos ollók szárait és pengéit egyetlen acéldarabból (mély)kovácsolják, a modern ollók anyaga könnyűfém, és az acél pengék cserélhetők rajta, ha más méretűt szeretnénk vagy éppen eltörtük valamelyiket egy száraz csonk vagy a nagyon kemény rózsabokrok metszésekor. Az alumínium ötvözetek nem rozsdásodnak és könnyebbek is a kecsesebbnek tűnő acél ollóknál. Bőven van rajtuk hely a szinte nélkülözhetetlen, mindkét oldali gumi vagy műanyag ütközők rögzítésére, amelyek feladata a minden vágás utáni ütközés tompítása. A jobb ollókon a zár is a középpontban van, a hüvelykujjunk egyetlen mozdulatával kezelhető anélkül, hogy elengednénk az olló nyelét. A nyél végi kallantyúzárak becsípik a kezünket, a bőrszíj pedig egyre jobban kitágul.

A kifejthető marokerő nagysága nagymértékben függ az olló két nyelének egymástól való távolságától. Az eltérő kézméretek miatt ennek optimuma férfiaknál 70, nőknél 60 mm körül van. Ennél keskenyebb és szélesebb fogástávolságok jelentősen csökkentik a kifejthető erő maximumát. A divatosan karcsú, hajlított nyelek gyakran olyan közel vannak egymáshoz, hogy ujjaink közéjük csípődhetnek. Csak olyan ollót vegyünk, amelyen a nyelek elég távol vannak egymástól, hogy ez elő ne fordulhasson. A markunkba szorított két nyélnek pedig elég vaskosnak kell lenni ahhoz, hogy ujjaink ne érjék teljesen körbe azokat, mert különben minden vágás utáni záródáskor ujjhegyeink és körmeink felütköznek a tenyérpárnáinkon.

Vannak olyan ollók, amelyeknél a két penge nem egymás mellett csúszik el, hanem a vágóél a lágy fémből készült támasztópengének ütközik. Ezeken a típusokon csekély a lehetőség az ütközés tompítására, a merev vágáson a gyártók a pengéknek két tengelyen való csúsztatásával segítenek. A legjobbak, de sajnos a legdrágábbak is a forgó nyelű ollók, amelyeknél a használat némi megszokást is igényel, de cserébe nagyon kímélik az ujjainkat. Balkezeseknek elvileg egy tükörkép olló kellene, de ebből sajnos kisebb a választék a piacon.