Görbe csőrű és egyenes pengék

A vágóél és a támasztóél kölcsönös görbülete éri el, hogy ne egyetlen ponton történjen a vágás, ezáltal pedig mérséklődik az erőszükséglet. Ennek részben ellentmondó elven alakították ki néhány olló egyenes vágópengéjét, más típusoknak az erősen ívelt, kampós végű támasztóélet (4. ábra). Az utóbbinak az a szerepe, hogy a vessző kicsúszását akadályozza meg, ami különösen a kemény héjú szőlővessző és a jéggel borított ágak esetében előnyös. A metszési geometriát az először a csúcsnál záródó pengék, a vessző tengely felé szorításával még tovább javítják.

4. ábra  A görbe csőrű ollók szőlő metszéséhez kiválóak

A támasztóél az úgynevezett kétélű ollóknál (pl. Kunde 21 cm) szintén részt vesz a vágásban, a karcsú pengék pontosabban illeszthetők és kevésbé roncsolnak. Az őszibarack termesztők hagyományosan kedvelik ezt a típust.

Egyenes pengéjű, rávágós ollók

Ezeknek az ollóknak a pengéi egymásra vágnak, azaz a nagyon keskeny acél vágóél egy puhább fémből készült támasztópofán ütközik fel. Többnyire kettős tengelyük révén az egyenes pengéjük is húzva vág, az ollók metszési geometriája jó. Különleges előnyük, hogy csekély metszési tapasztalattal, a vesszőt hajlító másik kéz használata nélkül is könnyen használhatók, így jó hobbi ollók. Fő hátrányuk a kis pengenyílás, vastagabb ág nem fogható bele, valamint a működési elvükből következően a vágás utáni felütközés nem tompítható rugalmas ütközőkkel. Ennek ellenére melegen ajánljuk ezeket a típusokat félkezűeknek és bámészkodó kertészeknek, akik a másik kezüket joggal féltik metszés közben az elkalandozó pengéktől.