Ütköző

A hagyományos ollók, mint a kertész szakemberek által nagyrabecsült német Kunde gyártmányok teljes sorozata, minden vágás után fémesen záródnak össze. A régebbi ütközőszerkezetek a nyelek végén, vagy közepén balesetveszélyesek is voltak, de a bárhol elhelyezett fémütköző is káros. A nagy erőkifejtést igénylő és viszonylag gyors vágó mozdulat a fémrészeken hirtelen lefékeződik, és ezáltal az izmokat és az inakat is erősen megterheli. A több éve metsző emberek alkari fájdalmai erre vezethetők vissza. Éppen ezért a korszerű ollóból a rugalmas műanyag ütközők nem hiányozhatnak. Ezeket az olló középpontjához közel, a korábbi fémes ütközés helyén kell elhelyezni, legalább az egyik, de kedvezőbb esetben mindkét oldalon. Jó ütközőkkel fokozatos a lassulás, puha az ütközés és zajtalan a metszés.

Rugó

Az olló gyors nyílása a rugó erejétől is függ, a típusa, hogy spirál vagy tekercs, az közömbös. A rugó még az egyszerűbb ollókon is cserélhető, így kipróbálhatjuk, melyik keménység a legkellemesebb. Az erős rugók gyorsan nyítják az ollót és az biztosan áll a kézben, viszont egész idő alatt ez ellen az erő ellen is kell dolgoznunk. A puha rugó lassú, néha egyáltalán nem nyít, ilyenkor az olló kieshet a kezünkből, de cserébe kíméli az erőnket.

Zár

A zár szerepe, hogy az olló szárait összezárt állapotban biztonságosan rögzítse. Nyélvégi fémkallantyúk erre nem alkalmasak, legfeljebb a kéz és tenyér becsípését szolgálják. Az olcsó és egyszerű bőrszíjak szintén alkalmatlanok, mert rövid idő alatt kitágulnak, és ilyenkor akaratunk ellenére is nyitják, vagy zárják az ollót. A zár helye szintén az olló középső részén van, márcsak azért is, hogy az olló egy kézzel kezelhető, azaz egykezes legyen. Hasznos, ha a zárat úgy méretezik, hogy kesztyűben is könnyen mozgatható legyen.