Szoftver, azaz hogyan vágjunk az ollóval

A metszőolló két pengéje általában nem egyforma, az egyik élesebb, vékonyabb és nagyobb felületű, ez a vágóél, a másik tompább, vaskosabb és keskenyebb, ez a támasztóél. Mindig úgy vegyük kézbe az ollót, hogy a tenyerünkbe feküdjön a támasztóél nyele, és négy ujjunk ölelje a vágóél nyelét. Illesszük a vesszőkre úgy, hogy a vágóél nézzen a megmaradó rész, a támasztóél pedig a levágandó rész felé, mert így kisebb a roncsolás.

A tenyérbe és az ujjakhoz való simulásnak (7. ábra) persze gyakran akadálya van, az olló kialakításánál nem mindig alkalmazzák az ergonómiai ismereteket.

7. ábra  Az ujjaink az enyhén görbült felszínen találnak biztos fogást

Például, ha az olló két nyele teljesen egyforma, akkor egyik helyre sem simulhat, viszont cserébe jobb- és balkezesek is egyforma eséllyel vagy inkább esélytelenséggel használhatják.

Ez a tanács már átmenet az ollótól a metszés felé, de talán ide is tartozik. Metszeni két kézzel jobban lehet; az egyikben az olló legyen, a másikkal pedig a levágandó vesszőt vagy ágat finoman és érzéssel hajlítsuk a vágás irányába. igy könnyebb a munka, kisebb a törés valószínűsége és szebb lesz a metszlap.

Soha ne erőltessük sem az ollót, sem a kezünket, a vastag ágakhoz fűrész kell. Ilyenkor viszont útban van az olló a kezünkben, ha zsebre vágjuk néhányszor, akkor lyukat fúrva hamarosan a cipőnkbe vagy lábunkba áll. Érdemes az ollókhoz egy kis pengevédő sapkát vagy még inkább övre vagy nyakba akasztható, csatolható tokot venni vagy varrni. A leggyakrabban látható barkács ötlet, hogy a hideg acél nyelekre műanyag csöveket húznak, ami persze melegebb, de gyakran tapadós is, és megnyúzza az ujjainkat.