Megfigyelések szerint a sokszoros kézimunkát igénylő kultúrák technológiai fejlesztésében a gépesítés nem elsősorban a munkatermelékenység alakításában, mint inkább az időbeni munkavégzés és munkaminőség (pl. permetezés) javításában jut szerephez. A munkatermelékenység elmaradásából fakadó relatív veszteséget többszörösen pótolhatja az intenzív kultúrával fokozható területi termelékenység. Hasonló összefüggéssel a következtetés általánosíthatóságát, a munkaintenzív kultúráknak az átlagos birtoknagyságra gyakorolt hatását is sikerült bizonyítani. (Bakos 01)

A termelő szakemberek számára azonban az elvi összefüggéseknél többet nyújtanak az egyes országokban kialakult ültetvényméretek paraméterei. A szőlőültetvényekre az EGK statisztikai számsora is nyilvánosságra került, azok átlagadata (Herpainé, 84.) 1,29 ha. A gyümölcsfélék számadatai a betakarítás gépesítettsége arányában is erősen szórnak. Adatnyerés céljából az elemzés tárgyát jellemző almáskertek méreteire utalunk. A világ öt legjelentősebb almatermesztő országának átlagos ültetvénymérete nem éri el a 3 ha-t, a kertek többsége 1 ha alatti. (Bakos 99)

Okkal felmerül a kérdés, hogy a mezőgazdaságban is törvényszerűen érvényesülő centralizációs tendenciák ellenére mivel magyarázhatóak a több nagyságrendi eltérések, és ezekből milyen tanulságok vonhatók le a hazai agrár- és vidékfejlesztési koncepciók számára.

A mindhárom földrészen érvényesülő, közös vonásokat mutató termelési tényezők közül a korrekt emberi erőforrás korlátait és a termelés kockázat mértékét lehet kiemelni. A szántóföldi gazdálkodásban az átfogó gépesítés lehetővé tette, hogy a farmgazdálkodás családi jellegének megtartása és a külső munkaerő alkalmazásának folyamatos mérséklése ellenére az üzemi koncentráció mindmáig fokozódhatott. Az ültetvénygazdálkodás is megmaradt családi keretek között, de szélsőségesen hullámzó munkaerőigénye miatt inkább csak részfoglalkozás mértékéig.

Az ültetvények általában a munkacsúcsok idejére (1-2 hónapba) sűrített kampányokon túl csupán napi 2-3 órás, vagy heti 1-2 napos elfoglaltsággal terheli a kert gondozóját. Családi besegítéssel – amire mind kevesebb hajlandóság mutatkozik – a betakarítható ültetvény nagysága akár megtöbbszörözhető. A munkakönnyítő gépesítés mértékétől függően a gazda teljes munkaideje is kitölthető, de az almáskert nagysága így is ritkán haladja meg a 2-3 ha-t.

Világtendencia, hogy külső alkalmazott foglalkoztatása a szántóföldi nagyfarmokon is visszaszorulóban van. Az átlagosan 200 hektárt meghaladó amerikai farmok többsége ún. „egyemberes” (családos). A fokozott szakértelmet, gondosságot igénylő kertészeti ágazatban – különösen az említett hullámzó igénybevétellel – szinte megoldhatatlan a megfelelő alkalmazott elérése és állandó készenlétének biztosítása. Ilyen okokból a nagyüzemek a munkaerő és géppark folyamatos foglalkoztatása érdekében minimálisan 30-40 ha-os ültetvényméretet, vagy annak többszörösét működtetik.

A szabadföldi kertészet termelés-kockázata a mezőgazdasági szektoron belül is kirívó. (Bakos 2000) A biztonságát veszélyeztető – biológiai, időjárási, technológiai, értékesítési stb. – tényezők fokozatos közömbösítésével a kockázatok mértéke ugyan mérsékelheto, az évtizedekkel ezelott megfogalmazott tapasztalatok mindamellett ma is elgondolkoztatóak (Z.Kiss, ). A német gyümölcstermelők szerint minden tíz évből:

• 5 év veszteséges
• 2 év nullszaldós
• 3 év nyereséges.

Sok év tanulsága arra int, hogy kevés család engedi meg magának, hogy egzisztenciája kizárólag olyan tetemes tőkelekötéssel járó ágazattól függjön, mely a telepítés után évekkel kezdi törleszteni a beruházást, és életciklusa alatt akár többször is veszteséges lehet.