• A művelt területünk 90 %-át kitevő, és 75 % termékértéket képviselő szántóföldi művelés önmagában nem reprezentálja hitelesen a mezőgazdaságot.
• Szántóföldi gazdálkodásban a munkatermelékenység és hatékonyság a száz hektár feletti családi gazdaságokat indokolja, a kézimunkára szoruló kertészeti kultúrák célszerű üzemkoncentrációja viszont két nagyságrenddel kisebb értéket mutat.
• Piacgazdasági viszonyok között már a termelés hatékonysága is indok lehet a kisebb gazdaságok méltánylására. Hazánkban a foglalkoztatás, a vidéki lakosság helyben tartása is nyomós érvként szerepel.
• Az 1-2 kat. holdon küszködő kisparaszti gazdálkodás rémképét idehaza még ma is hatásosan lehet idézni, holott világszerte bebizonyosodott, hogy korszerű eszközökkel, technológiával és integrációval a fejlett termelési struktúrát is szolgálhatják.
• A fejlett gazdasággal rendelkező országokban a részfoglalkozás általában -, de különösen a mezőgazdaság keretén belül – polgárjogot nyert és rohamosan terjed. A hazai agrárpolitika a legutóbbi évekig nélkülözte eszköztárából.
• A részfoglalkozás kezdeményezése gyakran érzelmi alapon, vagy átmeneti kényszerként is indokolható, valójában érdemleges jövedelem-pótló eszközként vehető számításba. A mezőgazdaság sajátossága, hogy sokaknak a természet közelsége és a munkavégzés kötetlensége is vonzóvá teheti vállalását.
• Hazánkban az elmúlt évtizedekben – megtűrt kistermelésnek bélyegezve – a részfoglalkozású kertészeti termelés az országosnak – 50-70 %-át képviselte. Ez annál is inkább meglepő, mivel időbázisát a napi 8 órás munkaidő utáni túlórák képezték. Korszerű eszközök és módszerek hiányában ez családonként átlagosan napi 4,5 óra erőfeszítést kívánt. (Cseresné 81.)
• A kertészeti termelés bővíthetőségét vitatók többnyire a piac telítettségét említik ellenérvként. Ha eltekintünk a mezőgazdasági kvótákkal körülbástyázott – de munkaigényes kertészeti termékeknek szabad utat engedő – EU piacoktól, a belföldi kereslet-kínálat fejlesztése is tartogat kiaknázatlan tartalékokat,
• A hazai gyümölcs-zöldség fogyasztás a mai napig sem éri el a nyugat-európai átlagot, még kevésbé az egészséges táplálkozás által megkívánt mértéket. A fogyasztás ösztönzése természetesen feltételezi a kínálati piac színvonalának (minőség, ár, folyamatosság) lényeges emelését,
• A fogyasztói társadalom igényszintjének folytonos növekedése várhatóan bővíti a kistermelésre vállalkozók azon körét, mely elégedetlen az idejétmúlt vegyes kertészkedés gazdaságtalan és termékminőségben is versenyképtelen módjával. A részfoglalkozás keretében folytatható korszerű szakosított árutermelés motivációját olykor nem annyira a fizikai és szellemi erőfeszítés mellőzése képezi, mint inkább az anyagi és érzelmi sikerélmény elérése.
• A munkatermelékenységi és termeléskoncentrációs törekvések folyamatos nyomásának kitett mezőgazdasági termelésre mindmáig a családi gazdálkodás maradt jellemző. Ez a komplexen gépesíthető növényféleségek esetében a családok eltartására is alkalmas főfoglalkozás megtartásában, míg a változatlanul sok kézi munkára szoruló intenzív (kertészeti) kultúrák ápolásánál – a külső munkaerőt ezúttal is mellőzve - a családi kapacitásra korlátozott részfoglalkozás vállalásában nyilvánul meg.
• Míg a mezőgazdasági főfoglalkozásúak aránya nálunk is törvényszeruen csökken, már ma sem haladja meg a foglakoztatottak 4-5 %-át, a részfoglalkozást vállalók száma máris meghaladja a fél-, az érintett családtagok száma a másfél milliós értéket.