Értékesebb-e egy magyar lány számára az ajándékba kapott gyönyörű csokor virág, ha tudja, hogy abból minden harmadik szál átrepülte az óceánt, csak azért, hogy az övé lehessen?

A mesebeli ifjú persze még az Óperencián túlról is elhozza a szál virágot a kedvesének, amiben lehet jócskán hősiesség és szerelem, de gazdasági racionalitást aligha kell keresnünk benne. Valódi statisztikát nem láttam róla, de ha hinni lehet a szakértő becslésnek, a magyar virágboltokban ma már az áru egyharmada a tengerentúlról származik.

Ebben viszont már főleg gazdasági, piacgazdasági racionalitás van. Dél-Amerika és Észak-Afrika klímájában nem kell drágán fűtött üvegház a téli virághajtatáshoz, a termesztés munkahelyeket teremt a fejlődő országokban, sőt állami és nemzetközi támogatást kap, ha kábítószer-növényeket dísznövénnyel váltanak ki. Jól jár az európai-uniós holland termeltető és forgalmazó, akinek tisztességes hasznot hoz a virágkereskedelem, megél belőle a rakományt Európába szállító légitársaság, eltartja a magyar virágboltos családot, és végül a csokor örömet szerez az ajándékozónak és a megajándékozottnak. Mindezt úgy hívják mostanában divatosan, hogy globalizáció. Maga a megtestesült racionális piacgazdaság, nagyfokú hatékonyság, optimális területi specializáció, nemzetközi munkamegosztás. A kérdés az, hogy kell-e ez nekünk, vagy esetleg tenni akarunk ellene? Az utóbbira könnyebb a válasz: őrültség lenne egy nemzetközi tendencia ellen küzdeni. Viszont tétlen elfogadás helyett fel kell fedeznünk a számunkra is hasznosítható előnyeit és mérsékelnünk kell a hátrányait.

Az EU csatlakozást sürgető és fékező vitáinkban sokszor nem vesszük észre, hogy a mi igazán nagy kihívásunk a globalizáció. Nem látjuk a fától az erdőt, hogy ezt a valóban veszélyes és fenyegető szupergazdaságot az EU csak közvetíti felénk, de szerencsére, önmaga védelmében is fékezve, lelassítva. Ebből következik, hogy aki nemzeti érdekeink védelmét hangsúlyozva az EU csatlakozást lassítani akarja, az kitaszítja az országot a világpiacra, ahol szinte teljesen védtelenek vagyunk. Napi példával élve; ki véd meg minket az orosz válság hullámaitól?