Foglalkoztatás és hatékonyság

Térjünk vissza a mezőgazdaság ellentmondásos céljaihoz. A hatékonyság növekedése a foglalkoztatás csökkenésével jár, hiszen éppen ez a hatékonyság egyik lényege. Versenyképes vagy a versenyszférában eredményesen működni akaró agrárgazdaságra persze szükségünk van, de az nem tud elég embert foglalkoztatni. Semmiképpen sem tudja felszívni az egyéb szektorok elsorvadásával felszabadult, munkanélkülivé vált vidéki lakosságot. A hatékonyság a képzettséget is megköveteli, tehát az alacsonyabb képzettségű munkaerő még kevésbé talál lehetőséget a modern mezőgazdaságban. Az ígéretes, de még csak a kezdeteknél tartó megoldás az innováció valamint a részbeni vagy teljes szektorváltás. Az innovatív új vállalkozások teremtenének új munkahelyeket, de nyilván csak az újra legfogékonyabb, a tanulni és változni képes munkaerő részére. Részbeni szektorváltás alatt az élelmiszertermelésről a gyógy- és dísznövénytermelésre, valamint a megújuló növényi alapanyagok és erőforrások (pl. len és kender rost, “repce-dízel”, keményítő stb.) előállítására való átállást értjük, amennyiben az még mezőgazdaság marad. A teljes szektorváltás esetében csak a munka helyszíne változatlan, de lehet a legmodernebb elektronikus távmunka, falusi vendéglátás, népi kézművesség vagy akár postamesterség is. Sajnos az ezekre való áttérés is csak a legrugalmasabbaknak való, és nem megy átképzés nélkül, amit mi oktatási szakemberek persze nem bánunk.