A távlati cél a nemesítőknél is az, hogy a termék ne legyen genetikailag módosított (GM), és semmiképpen se LMO, azaz módosított DNS-t tartalmazó élőlény. Mai tudásunk szerint persze elképzelhetetlen, hogy a burgonya-növény föld fölötti része a genetikailag beépített Bt (Bacillus thüringiensis) toxin termelésével védje meg a zöld részeket a burgonyabogártól, a föld alatti gumók viszont ne tartalmazzanak ilyen gént. Azonban a tudomány szinte minden felfedezése korábban ugyanilyen lehetetlennek tűnt. Veszélyeket persze a hagyományos nemesítés is hozhat magával, hiszen már született korábban magas solanin tartalmú, mérgező burgonya. Számos haszonnövényünk alapvetően mérgező, és nemesítéssel vagy utókezeléssel (sütéssel, főzéssel) méregtelenítjük azokat, néha nem a kellő mértékben. A szinte minden készételünkben megjelenő kis mennyiségű szójától például én jobban félnék, mint a szója génmódosított, de cserébe vegyszermaradványmentes olajától vagy darájától.

El kell ismernünk, hogy a génmódosítás kockázatának felmérésére az "ártatlanság vélelme" nem elegendő szempont, a tudománynak és a hatóságoknak meg kell vizsgálniuk a csekély valószínűséggel bekövetkező veszélyeket is. Hisztériára viszont nincsen ok. Biztosan örülünk, ha a sajtgyártás tejoltójának készítéséhez nem kell leölni a szopós borjakat. Boldogok leszünk, ha a lisztérzékenységtől szenvedő csecsemők számára minden nehézség nélkül vásárolhatunk az allergéntől génmódosítással megszabadított gabona-termékeket (cereáliákat). Néhány év múlva talán a banán vagy a burgonya lesz az immunizáló "oltások" hordozója a kellemetlen injekciózás helyett. BORLAUG és a génmódosítás ellenfelei mindezt inkább veszélyesnek, mint hasznosnak tartják, és a fejlődő (igazából éhező) országok számára is csak a beszerzési kiszolgáltatottságuk növekedését látják a génmódosított, multik által forgalmazott vetőmagvakban. Nem valószínű, hogy igazuk lenne, de az biztos, hogy nincs egyenértékű reményekkel kecsegtető ajánlatuk.