Az utóbbi 20 évben a színes reklámok szinte egyeduralkodóvá váltak, a fekete–fehér reklámokkal szemben. Ez abból adódik, hogy a színesek többletköltsége kevesebb volt, mint amennyi hasznot hoztak a reklámozott terméknek. Tehát kifizetődőbb a színes elkészítése. “50%-kal többe kerülnek, de 100%-kal jobban megjegyezhetőek”(Ogilvy, 1990).

Jogosan merül fel bennünk a kérdés: a színes áradatban nem válik-e figyelemfelkeltővé a kontraszthatás miatt a fekete-fehér reklám? A válasz igen, de az elhelyezésre mindig külön oda kell figyelni. Ogilvy szerint jobb megoldás a fehér háttéren megjelenő betű alkalmazása. Ezzel szemben a Dolce & Gabbana felirat fekete háttér előtt fehérrel nyomtatott. A hirdetésen a parfümös üvegek teteje elüt a háttértől, ami szintén a kontraszthatás miatt a figyelem központjába kerülhet. Nem véletlen a színek kiválasztása sem, mivel a nők nagyobb százalékban kedvelik a pirosat, a férfiak a kéket (Móricz-Téglássy, 1997).

Ez a csekély színhasználat azért is vonzza a néző figyelmét, mert a férfi és női modell nagyon hasonló testhelyzetben végzi ugyanazt a zöldség szeletelő mozdulatot. Az eltérések, bár nagyon minimálisak, mégis a különböző szexuális szerepek kihangsúlyozását szolgálják. A fiú lezser, otthonos öltözetékével szemben a lány “ruházata” kihívó. Kétoldalas reklámban, ahol a beállított modellek sziluettje első ránézésre nagyon hasonló, óhatatlanul adódik az összehasonlítás. Mi a különbség a két kép között? A különbség apró részletekben fedezhető fel: a lábak helyzete, a tekintet iránya, a kép előterében felszeletelt paradicsomok halmaza. A tanult nemi szerepekkel kapcsolatos elvárásokat tükrözi mindez.