A perspektívikus termékek listája képezi az egyik térségi árnyékot agrárgazdaságunkban. Egyrészt régi szocialista emlékeket ébreszt, hogy vannak okos hivatalnokok, akik meg tudják mondani az "egyszerű embereknek", hogy mit kell vagy érdemes termelniük; másrészt újabban a piramis játékokat juttatja eszünkbe. Mindig valamilyen csoda növényt vagy állatot kiáltunk ki perspektívikusnak, amelynek korlátlan európai sőt világpiaca van. Ami persze ritkán bizonyul igaznak. A kereslethez igazodó termelés amúgyis múltszázadi marketing elmélet, valamint a csodatermékek elterjesztőiről többnyire kiderül, hogy egyszerű piramisépítők, de ők a csúcson vannak. A bio-giliszta a leghírhedtebb példa, ami jó pénzt hozott a szaporítóknak, és senkinek nem kellett a végtermék, a komposzt. Sikersztorik persze léteznek, de siker növények és állatok aligha. Bármit, a leghagyományosabb gabonát is lehet jól, korszerűen és piacra termelni, és a legdivatosabb új fajtával is befürödhet a termelő. A marketing alapszabálya a 21. századra megváltozott: Keresletet kelteni olyan szolgáltatások iránt, amelyeket mi tudunk a legjobban kielégíteni és meg tudjuk védeni a konkurenciától. Az ügyfeleket hálózatokba szervezni, bevonni őket a szolgáltatás- termék- és vállalatfejlesztésbe, és így megelégedett és hűséges fogyasztókat szerezni. Tehát nem termelésről, azaz állatról vagy növényről van szó, még csak nem is termékről, hanem komplex szolgáltatásról, és a keresletet nem kielégíteni kell, hanem megteremteni. Ugyan hol volt kereslet televízióra a feltalálása előtt, ki akar Pink Lady almát enni mielőtt kóstolta volna, mégis megszervezték a nemesítők és a forgalmazók, a zárt klubszerű termesztését.