Biharban a táj, a legelők, a föld, a hagyományok egyaránt juhtartásra ösztönöznek. Ha azonban a tejtermelés a cél, akkor bizony nagyon körül kell nézni a világban, hogy olyan juhot találjanak, amely sokat és olcsón termel. S mivel igen kicsi a valószínűsége, hogy ilyen csodaállat létezik, kínálja magát az a lehetőség, hogy találjunk egy juhot, amelyik sok tejet ad, és egy másik fajtát, amelyik olcsón termel. És ha nagyon sok munkával, szaktudással, rendszeretettel, rugalmassággal harmonikus egységet tudunk teremteni a kétféle állat igénye és termelés között, akkor abból működő rendszer keletkezik.

Bakonszegen intenzív fajtaként az izraeli awassit, olcsón termelőként pedig az Erdélyből származó gyimesi rackát tartották a legalkalmasabbnak. Az előző számára zárt, intenzív technológiát alakítottak ki, az utóbbit viszont télen-nyáron a legelőn tartják, védelmet csak az északi szél ellen menedéket nyújtó szárnyékok adnak. Mindkét fajtát szigorú szelekciónak vetik alá, és keresztezési kísérleteket is folytatnak. Az eredmények ma már kiválóak, kezdetben azonban sok nehézségbe ütköztek, és éveknek kellett eltelniük, hogy megtanuljanak bánni a nem hazai viszonyok közé született állatokkal. De maradjunk a mánál.