A Mór környéki szőlőtermesztés alapjait a történészek szerint a rómaiak fektették le. A Móri árok akkoriban fontos közlekedési csomópont volt, itt futottak össze ugyanis a táci, győri és ószőnyi utak.

Az első írásos emlék a XII. századból maradt fenn; egy adományozó levél, melyben szőlőtermesztésre vonatkozó utalás is található.

Csókakő várát a tatárjárás után építtette a Csák nemzetség. Károly Róbert Mórt 1327-ben csatolta a csókakői királyi birtokhoz.

A török hódoltság idején a terület kedvező fekvése miatt nagy károkat szenvedett. Itt haladt át a Győrt Székesfehérvárral összekötő hadi út, és a csókakői várban török helyőrség állomásozott. Az ebből az időből fennmaradt adatok szerint körülbelül 2400 négyszögöl szőlőterületet műveltek. A török sereg kivonulás közben felgyújtotta Mórt. Ekkor pusztultak el a szőlőültetvények is.

Móri borvidék
Forrás: www.moriborvidek.hu

1694-96 között kapucinus barátok alapítottak rendházat Móron, nagyban hozzájárulva ezzel a szőlőtermesztés fejlesztéséhez. A borvidék későbbi fő fajtáját, az Ezerjót is ők telepítették meg. Más források szerint ezt a fajtát akkoriban az országban több helyen termesztették.

A Rákóczi-szabadságharc idején Mór a kuruc és labanc csapatok közti harcok központja lett. 1710-re a lakosság száma lecsökkent, a szőlők kipusztultak.

A szabadságharc után a lakosság pótlására német telepeseket költöztettek a vidékre, az ő nevükhöz fűződik a szőlőtermesztés újbóli felvirágoztatása. A móri szőlőtermesztés jelentősségére utal egy 1768-ból származó pecsét, melynek egyik oldalán egy szőlőtőke és egy szőlőfürt található. 1791-ben a településen borlázadás tört ki. Ennek oka az volt, hogy II. József 1783-ban kiadott rendelete engedélyezte, hogy a lakosság borának felét kimérhesse; II. Lipót trónralépése után ezt visszavonta.

A XIX. század elejére Mór jelentős vásárvárossá fejlődött. A szőlőket gondosan ápolták, mivel ez a városnak és az uradalomnak is számottevő bevételt jelentett. A szőlők telepítése tovább folyt. 1884-ben a fejlődés megtorpant. Ez év őszén észlelték a Mór környéki községekben a filoxérát. A betegség következtében nagy területen pusztult el a szőlő, s bár a gazdák minden évben próbálkoztak az újratelepítéssel, ezek nem jártak eredménnyel. A Földművelésügyi Minisztérium javaslatára a vidéken a hazai Riparia souvage és a francia Viala alanyokat használták, és a szintén francia direkttermő Jacquez és Herbemont fajtákat telepítették. Hamar kiderült, hogy a külföldi fajták számára a terület nem kedvező, így ezek a borvidéken nem terjedtek el.

A XX. század elejére kiderült, hogy a filoxéra mellett a peronoszpóra is károsította az ültetvényeket.

1901-ben a Földművelésügyi Minisztérium a móri gazdák kérésére a borvidéket elcsatolta a Neszmélyi borvidéktől. Körülbelül 1156 hektárral megalakult a Móri borvidék, amely Mór, Csókakő, Söréd és Csákberény településeket foglalta magába. Három érdekvédelmi szervezet, hegyközség jött létre. A hegyközségek területét kerítéssel elkülönítették, ide idegen nem léphetett be. A tagoknak kötelességük volt az utak, árkok tisztántartása. A hegybíró által irányított elöljáróság a permetezések számát és idejét is meghatározta.

1922 tavaszán, Móron borkiállítást rendeztek Ez jó alkalmat adott a bor reklámozására. A 1929-es budapesti kiállításon is szerepelt móri bor.

Az 1930-as évek gazdasági válsága a vidéket egyoldalú, borászatra épülő gazdasága miatt érzékenyen érintette. Az osztrák borexport a magas kiviteli vámok miatt jelentősen visszaesett. A bor előállítási költsége körülbelül 30 fillér volt literenként, értékesíteni viszont csak 16-20 fillérért lehetett. A rossz évjáratok tovább nehezítették a gazdák helyzetét. A szőlőterületek nagysága az 1914-es 1320 hektárról 1935-re, 950 hektárra zsugorodott.

A II. Világháború idején a szőlőterületek újra növekedni kezdtek, 1944-re elérték a 1060 hektárt. A direkttermő fajták telepítését betiltották, így próbálva megőrizni a móri bor jellegét. A kezdeti növekedés a német nemzetiségűek 1945-ös kitelepítésével megtorpant, ugyanis az újonnan betelepülők nagy része nem mezőgazdasági munkás volt. A mezőgazdaság átszervezése során megalakult a szőlő- és gyümölcstermesztésre szakosodott Móri Állami Gazdaság. Ezt követően létrejött a két termelőszövetkezeti csoport: 1949-ben a Vörös Csillag, majd 1952-ben a Kossuth Lajos. A két Tsz 1960-ban Kossuth néven egyesült, ehhez csatlakozott egy évvel később a felsődobosi Búzakalász Tsz, a szőlőterületet 225 hektárra bővítve.

A magas művelésű szőlők telepítése illetve az ültetvények magas művelésre való átalakítása 1961-ben indult meg.

A privatizáció során az Állami Gazdaság a pincéket helyi és regionális vállalkozóknak adta bérbe, illetve értékesítette.