Tanulmányunk és előadásunk elején a térségi kohéziót meghatározó erőket soroljuk fel, részletesebben csak a közös sorsot és a sorsválasztást elemezzük.

A második részben a vidékiség fogalmát értelmezzük; szeretnénk elválasztani az elmaradottság fogalmától, amellyel gyakran összekeveredik. A harmadik részben a sikeres térség kialakulásának gyakori folyamatát mutatjuk be. Végül ismertetjük az OMFB TEP kutatás keretében készített térségfejlesztési jövőképeinket.

A cikk oldalai:
• ÖSSZEFOGLALÓ
• NÉHÁNY PÉLDA AMELYBŐL TANULHATUNK
• A VIDÉKISÉG NEM AZONOS AZ ELMARADOTTSÁGGAL
• A SIKERES TÉRSÉGEK FEJLŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL LEVONHATÓ KÖVETKEZTETÉS
• TECHNOLÓGIAI ELŐRETEKINTÉSI PROGRAM (1. SZCENÁRIÓ)
• TECHNOLÓGIAI ELŐRETEKINTÉSI PROGRAM (2. SZCENÁRIÓ)

• Kulcsszavak: vidékfejlesztés, térségfejlesztés, sors, jövőkép, szcenárió
• A vidéki térség létrejöttét és elhatárolhatóságát a kohézió, valamilyen összetartó erő határozza meg, amelyek közül a leggyakoribbak:
• földrajzi viszonyok, elzárt területek, azonos természeti formák,
• etnikai, származási, nemzeti, nyelvi azonosság, pl. határon túli nemzeti kisebbség,
• foglalkozási, termelőkörzeti azonosság vagy hasonlóság, pl. mezőgazdasági körzetek,
• vallási, világnézeti, etikai azonosság vagy hasonlóság,
• életszínvonal, ritkábban a gazdagság, inkább a szegénység vagy az azon alapuló politika,
• fejlődéstörténet, pionírok, kondenzációs mag, felvirágzás, hanyatlás,
• véletlenek, kaotikus állapotok, agglomerációs előnyök, pozitív visszacsatolás,
• közös sors, Szondi Lipót nyomán, sorsanalízis, közös döntések és választások.

Az utolsó sort részletesebben kifejtve; számos hazai és Kárpát-medencei kistérség és kertészeti termesztési körzet történetének, valamint nyugat-európai esettanulmányoknak az elemzése során győződtünk meg róla, hogy a térségeknek ugyanúgy, mint az embereknek és családoknak vannak sorsválasztó döntéseik. Szondi Lipót nyomán továbbgondolva ezek a döntések is nagy valószínűséggel öröklődnek, a vidék is hajlamos az "élete" során ugyanazokat a jó és rossz döntéseket meghozni, saját fejlődését serkenteni vagy blokkolni, a változásokat katalizálni vagy megakadályozni. A Szondi-féle sorselemzéshez hasonló térségkutatás lehetővé teszi, hogy a múlt elemzésével felkészüljünk a kritikus helyzetekre, a jobb döntésekre, a sikeresebb sorsválasztásra.

Sors alatt nem a görög tragédiák megmásíthatatlan végzetét értjük; nem hisszük, hogy sorsunk a csillagokban van megírva; sokkal inkább a génjeinkben, illetve a térségek esetében az ott élők örökölt és tanult viselkedési mintáiban, munkakultúrájában és életmódjában. A helyi problémakezelés megtanulása viszont a múltban a legritkább esetben jelentett tényleges iskolai tanítást, hanem a “tacit knowledge”, a hallgatólagos vagy csendben ellesett és mintákkal továbbadott tudás kategóriájába tartozott. Ezen feltétlenül változtatni kell, mert a jó döntésekhez jó elemzés és döntéselőkészítés kell, ami csak tudatosságon alapulhat. Fel kell tárnunk a korábbi döntési helyzeteket, motivációkat és az esetlegesen elkövetett elemzési vagy döntési hibákat is. Nem az áltudományosságnak a reprezentatív kérdőívezéssel való számszerűsítése a lényeg; az intuíció, a kreativitás és az innováció sokkal inkább a fejlesztendő tényezők közé tartoznak. A racionalitásnál is fontosabb a csoportképző, együttműködést serkentő célkitűzés. Ilyen egyértelmű cél a tanuló szervezet kialakítása, amely az elkövetett hibákból és az elért sikerekből egyaránt képes tanulságokat levonni, és az újra és újra bekövetkező sorsfordulóknál egyre jobb döntéseket hozni. Sőt egy lépéssel továbbgondolva, a múlt döntéseinek sincs abszolut mércéje, nincsenek ideális döntések, csak sorsválasztó helyzetek, ahol a lehető legjobbat vagy a legkevésbé rosszat kell választanunk, és utána kemény és következetes munkával mindent megtenni azért, hogy döntésünk a jónak és sorsunk sikeresnek bizonyuljon.