[VIDEÓ HELYE]

Pályázatok

Nem tanulunk meg kistérségi szinten európai (PHARE, ISPA, SAPARD) módra projektekkel és programokkal pályázni, maradunk a kéregetésnél, a kijárásnál és a koldult pénz rossz hatékonyságú felhasználásánál. A támogatási forrásokat bürokratikus, statisztikai paraméterek szerint osztják el, vagy még inkább kenik szét, biztosan hatástalan vékony rétegben.

Vagy regionális és kistérségi szinten is megtanulunk európai (EAGGF, LEADER+, EQUAL, INTERREG) módra programokkal pályázni, talán még a nyugat-európai térségekkel is versenyezhetünk a forrásokért. A támogatási összegeket nem bürokratikusan, statisztikai paraméterek szerint osztják szét, hanem a sikerkeresőkre, a magukon is segítőkre koncentrálnak. Az kap támogatást, aki képes önmagát is "feltalálni". Több száz magyar LEADER LAG (local action group) indul, tagjai leszünk az európai hálózatnak, élvezve az alapvető LEADER network előnyöket.

Esélyegyenlőség

Az ezer kistelepülésen mindössze száz TELEHÁZ épül, amelyek csak többé-kevésbé pótolják az iskola és az otthon számítógépes felszerelését. A falusi óvodák és iskolák kiürülnek, megszűnnek. A gyorstalpaló, állítólag a foglalkoztatás elősegítésére központilag szervezett tanfolyamokon munkavállalókat képeznek (szigorúan akkreditált szakmai végzettségre) a szomszéd város számára, akik persze ott is munkanélküliek lesznek. A vidék végleg leszakad, még inkább elnéptelenedik, a problémák is a városokban koncentrálódnak.

Vagy ezer TELEHÁZ épül az országban, és jól kiegészítik az iskolai és a családi informatikai továbbképzést. A falusi óvodák és iskolák újra benépesednek, lesznek újra vidéki tanító bácsik (nem csak nénik). A helyben szervezett kurzusokon nem bejegyzett képesítést adnak, hanem vidéki munkaadóknak (munkahelyeket teremtő üzletembereknek) képzik ki az erre vállalkozókat. A vidéki asszonyok egyenlő jogokat és lehetőségeket élveznek, ami nem azt jelenti, hogy férfi-munkaerőként traktoroznak, hanem azt, hogy partnerként dolgoznak a családi gazdaságban, részt vesznek a döntésekben és önállóan is vállalkoznak. A vidék kemény, de értelmes munkát és élhető életet nyújt mindenkinek, – asszonyoknak, gyerekeknek, fiataloknak, időseknek, kisebbségieknek és hátrányos helyzetűeknek egyaránt – egészségesebb környezetben, közel azonos oktatási és szociális ellátási feltételekkel, mint a fejlett városokban.

A vidéki cigányság gondjaival nem törődünk vagy legfeljebb csak szónokolunk róla, az etnikai feszültség fokozódik. Egyre gyakoribb lesz a többségében cigány falu, majd térség, ami előbb-utóbb egyet jelent majd a munkanélküliséggel és az iskolázatlansággal. Az elszegényedés miatt teret hódítanak a fundamentalista ideológiák.

Vagy a vidéki cigányságot és szegénységet is bevonjuk a mezőgazdaság-korszerűsítési és vidékfejlesztési tervekbe, folytatjuk a szociális földprogramokat, tudatos pozitív diszkriminációt alkalmazunk, mert ez a közös érdekünk. Az EU strukturális alapjaihoz benyújtandó fejlesztési pályázatoknál már ma is követelmény az esélyegyenlőségre nézve pozitív, semleges vagy negatív minősítés, amelyek közül nyilván az első az esélyes.