[VIDEÓ HELYE]

A sikeres térségek fejlődéstörténetéből levonható következtetés, hogy a kedvező ökológiai adottságok mellett mindig volt egy kondenzációs mag, valamilyen helyi kezdeményezés, amely többnyire szerencsés véletlenek (pillangó-effektus) hatására, gyakran "gyüttmentek" (nem helyben született, betelepült, beházasodott stb.) vezetésével kezdett fejlődni, majd az agglomerációs előnyök kibontakozásával, szinergikus hatásokkal és pozitív visszacsatolással érett igazi sikertörténetté. Ezek a régen bevált folyamatok ma talán mesterségesen lemásolhatók, tudatosan felépíthetők; ezt nevezzük komplex térségfejlesztésnek. Elvi alapjait ma az EU Corki Nyilatkozata képezi, a mai európai sikertörténeteket pedig LEADER (Liaison Entre Action de Développement de l’Economie Rurale) programnak hívják, amelyből már ezer működik az Európai Unióban.

Ami az agrárfejlesztési forgatókönyvekben az agrárium alcím alatt szerepel, mint foglalkoztatás, lakosság megtartó erő, faluszépítés stb., az a valóságban térség- és vidékfejlesztés; és nem része a mezőgazdaságnak, hanem több annál. Logikailag is megelőzi azt, és az EU-ban ma már hivatalosan is prioritást élvez a mezőgazdasági termék-előállítással szemben. Az alapvető dokumentumok szerint a komplex térségfejlesztés vagy más néven multifunkcionális agrárgazdaság gondoskodik az alábbi feladatok ellátásáról:

• gazdaság - fenntartható fejlődés, fejlesztés, ökonómiai fenntarthatóság;
• munka - foglalkoztatás, racionalitás, hasznosság, továbbképzés;
• környezet - környezet-gazdálkodás, természetvédelem, ökológiai fenntarthatóság;
• kultúra - életmód, hagyomány, örökség, kulturális érték;
• társadalom - együttműködés, szolidaritás, közösségfejlesztés.

És kissé reklámízűen fogalmazva az ökológiai békén alapulva, ügyelve a gazdasági fenntarthatóságra is, megteremti az ökonómiai és szociális békét, amely nélkül politikai béke sem születhet, vagy maradhat fenn.