[VIDEÓ HELYE]

Sors alatt nem a görög tragédiák megmásíthatatlan végzetét értjük; nem hisszük, hogy sorsunk a csillagokban van megírva; sokkal inkább a génjeinkben, illetve a térségek esetében az ott élők örökölt és tanult viselkedési mintáiban, munkakultúrájában és életmódjában. A helyi problémakezelés megtanulása viszont a múltban a legritkább esetben jelentett tényleges iskolai tanítást, hanem a “tacit knowledge”, a hallgatólagos vagy csendben ellesett és mintákkal továbbadott tudás kategóriájába tartozott. Ezen feltétlenül változtatni kell, mert a jó döntésekhez – az intuíció mellett – jó elemzés és döntés-előkészítés is szükséges. Ez utóbbi pedig csak tudatosságon alapulhat. Fel kell tárnunk a korábbi döntési helyzeteket, motivációkat és az esetlegesen elkövetett elemzési vagy döntési hibákat is. Nem az áltudományosságnak a reprezentatív kérdőívezéssel való számszerűsítése a lényeg; az intuíció, a kreativitás és az innováció sokkal inkább a fejlesztendő tényezők közé tartoznak. A racionalitásnál is fontosabb a csoportképző, együttműködést serkentő célkitűzés. Ilyen egyértelmű cél a tanuló szervezet kialakítása, amely az elkövetett hibákból és az elért sikerekből egyaránt képes tanulságokat levonni, és az újra és újra bekövetkező sorsfordulóknál egyre jobb döntéseket hozni. Sőt egy lépéssel továbbgondolva, a múlt döntéseinek sincs abszolút mércéje, nincsenek ideális döntések, csak sorsválasztó helyzetek, ahol a lehető legjobbat vagy a legkevésbé rosszat kell választanunk, és utána kemény és következetes munkával mindent megtenni azért, hogy döntésünk utólag jónak és sorsunk sikeresnek bizonyuljon.